Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)

jóval fontosabb a Csáth művészetéért nem különösebben rajongó Németh László véleménye. Az ő 1933-as keltezésű írása mondta ki elsőül' szerzőnk „ kitűnő muzsikus portréiból még jobban megérthetjük novelláit”, illetőleg Csáth abszolút muzsikusa volt az írásnak”, mert — Mozart és Haydn módján — „ a zenei formákat önmagukért fejleszf’-ette.56 Németh László roppant termékenyítő felismerése Bóka László kismonográfiájában élt tovább. Ez a könyv a Csáth-novel Iák formafegyelmét, zártságát, arányosságát, célelvű szerkesztését a klasszikus zene egyes struktúráival vonja párhuzamba, nyújtván máig érvényes tanulságokat A zeneileg is remekül képzett Bóka vette észre írónk Beethoven-esszéjének (s benne a szonátát magasztaló passzusoknak) fontosságát, próbálta meg innen levezetni a kisepikái művek anyagát rendező, konstituáló elveket s vonta le — joggal — a következtetést: „Csáth novellái szerkezetükben . . az apró részek egymásutánjából álló zenei formákhoz, szonátákhoz, suittekhez hasonlítanak. Ez egyrétű- ségüknek, tagoltságuknak, rövidségüknek lélektani indítóoka: szerzőjük muzsikustechnikája.”57 Sajnálatos, hogy e meggyőző okfejtést alig egy-két példa dúcolja alá, s ezek is a szimplább, jelentéktelenebb alkotások közül valók (a Tavaszi ou- verture, A kék csónak, illetve a Nyári bál). Ám ha szonátaformájú novellát nem említ is Bóka, tétele áll: Csáth rövidprózájának a zöme csakugyan zenei foganta- tású, formaképző elveik konstrukciójuk törvényszerűségei bizonyos — többnyire klasszikus — szóló- és kamaraműfajokra mutatnak vissza. A monográfus igazát visszhangozza Rónay György is (Csáth „... 1908-ban kísérletet tesz a novellának zenei: szonátaformában való fölépítésére”58), hogy a tézis utóbb feledésbe (avagy érdektelenségbe) merüljön, s Bori Imre már más irányban, a „programos verizmus' , netán a „zene őskorszaká”-nak tájain fürkéssze írónk kisepikájának ihletéit.’® A példákkal, a lefegyverző bizonyítással viszont ő is adósunk marad.

Márpedig ha van szonáta típusú novellája Csáth Gézának, A vörös Eszti kétséget kizáróan az. Struktúrájában, tagolásában, belső arányaiban, modulációiban, téma-variációs ismétléseiben (s még sok egyébben) olyasfajta arculatú és tökélyű alkotás, mint Thomas Matyi méltán híres elbeszélése, a Tonio Kroger, bár jelentőségben, mélységben, komplexitásban nyilván nem vetekszik vele. A konstrukció zenei volta, a szonátamodell irodalmi megvalósítása rokonítja őketElőször csak a' tűnik föl A vörös Esztiben, hogy a nyitó rész motivikus anyaga magasabb szinte — mondhatnék: megszüntetve megtartott formában — ismétlődik a zárótételben, > gondolkodtató alakzatot, spirálszerkezetet hozva létre ekként. Utóbb már az is kit szik, hogy a mű építése, belső rendje tökéletesen megfelel a — Csáth szerint — „1 nagyobb, legfejlettebb zenei forma”, a szonáta kritériumainak, mit ily találó t vakkal jellemez a szerző: „Az első és utolsó részek: tételek, rendesen gyorsmem ek, a két középső rész közül az egyik lassú, a másik játszi, csapongó, fürge. Min tételnek a saját keretein belül sajátos szerkezete van, épen úgy, mint a drámák különböző az egyes fölvonások jellege. Az a szerkesztő művészet, amellyel a drá iró a jeleneteket egymásból fejleszti, magyarázza és azoknak egymásután való e lyezésében hatásra, érdekességre törekszik: nagyon rokon a zeneszerző formaalk művészetével. Ahogy a zeneszerző az ő apróbb dallamait összeköti, a zenekaron fejleszti, egymással szembeállítja: ez a zenei formaművészet81 Roppant érdet fejtegetés ez. Theodor Storm novella és dráma testvérkapcsolatát hirdette,112 Csáth drámáét és a zeneművekét (legkivált a szonátáét) S A vörös Eszti csakugyan por pás „illusztrációja” az elméletnek: művészeti ágak és műnemek metszéspontján szü letett, illetve foglal helyet, színjáték, muzsika és kisepika egyszersmind. Drámai magvú, szonátaformájú novella.

Csáth tagolása szerint két részből, valójában viszont négy szegmentumból épül föl a történet, a klasszikus szonáta mintáját követvén. Tételei rendre más-más karakterűek, eltér a hangoltságuk, tér- és időkezelésük stb., ámde egymásból fejlődnek mégis, különbségeiknél fontosabbak a lényegi összefüggések, a hasonlóságok. Ugyanannak a zenei anyagnak törvény szabta variációit, mesteri modulációit kísérhetjük nyomon

Az indító rész — megfelelően a műfaj írott szabályainak — szonátaformájú.{‘-' összetevői: az expozíció (benne a fő- és a melléktéma szólal meg, a mű alap-, Ü84