Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)

letőleg domináns hangnemében), a már bemutatott anyag tematikus feldolgozása lemzője a moduláció), a témákat az alaphangnemben megjelenítő reexpozíció, v, mint a megerősítő-emlékeztető funkciójú, a fontos motívumokra visszamutató co — A vörös Eszti első szegmentuma pontos leképezése, pompás irodalmi megva sulása e zenei sémának." A régmúlt, a gyermekkor boldog, ünnepélyes pillanatát karácsonyestét idézi meg az expozíció, gyönyörködő nosztalgiával, egy lehelet melankóliával. Andersen bácsi könyvét kapja a narrátor ajándékba, s a felhő* örömöt, az idillt nem zavarja meg az apai intés: e mesegyűjteményt csakis a gyerekek olvashatják”, a rosszaktól el kell kobozni — megjavulásukíg (Később 6 rül ki, mi itt csak sejthető: a „jóság” a felnőttek szerint kívánatos, az úr;fiúh? magatartás és az engedelmesség szinonimája, a dán író pedig a szülői mamp a tárgyiasulása és eszköze.) E perctől szövődik eltéphetetlenné a narrátor és Ander bácsi barátsága. A kisfiú még elaludni is akkor tud csupán, ha a kedves kön*” f je alatt lapul. Az átvezető rész amaz apró csínyekről ad számot, amelyekért — g csak nappalra — megfosztotta őt kincsétől az apai szigor, hogy máris a meVék’w hoz érkezzünk. Egy ízben azért kellett a könyvtől búcsút venni, mert a

összes rózsáját levágtam, és mindannyit öcsém dajkájának, a vörös haji: Esz* ' az ágyába szórtam. (...) És én jó előre tudtam, hogy kikapok, de az Eszri -'yn gyönyörű volt!” A fáma szerint azért jött a büntetés, mert a rózsák levágása -ng apai privilégium, ám könnyű kitalálni: az ébredő, ráadásul egy cselédhez ke ó gyermeki szexualitás elfojtását, megtorlását szolgálta valójában. Más, zordabb hang nem szólal meg itt, a karácsony öröme és harmóniája dacos lázadásra cserélőd Az anyag tematikus feldolgozása során részint összefonódik, részint szembeke. Andersen bácsi és a vörös Eszti témája, illetve figurája. A narrátor és a több cs* lédtől külsejében, ruházatában, nevetésében olyannyira elütő dajka együtt ölve- a meséket, ámde más-más történet a kedvencük. Eszti A Hókirálynő históriáját réti leginkább, aligha véletlenül. Ez a mese a kitartó, áldozatos érzelmek a sze tét fölényét és győzedelmét mutatja be a jéghideg, jóra képtelen ráció ellenében benne a meleg szívű kisleány kimenti barátját az örök fagy birodalmábó: A r,, rátör viszont a nagyzolásáért, hiúságáért szörnyen bűnhődő és vezeklő Ka>-er ■

, ténetében, A piros cipőben ismer Esztire, álmában pedig — utaljunk már-. F -r híres könyvére! — A rendíthetetlen ólomkatona különvilági, csupán a puszi ás >an találkozó hőseibe vetíti kettejüket, megsejtvén mintegy kapcsolatuk végkifej!" it. .Jelkép értékű mesék, jelkép értékű szín: a vörösé. Aligha véletlenül uralja s r s” a feldolgozás szegmentumát (szimbolizálván a vágyat csakúgy, mint a vÄ'* idalmat), s korántsem véletlenül irtózik Eszti A piros cipő históriájától A -y. iSztó álmától felzokogó kisfiú azonban a boldogságba csöppen hirtelenül a rec- •ícióban visszatér az alaphangnem, visszafénylik ama karácsony, újra ünnepi p; at és ajándék várja. Eszti az ágya szélére ül, a szobában békés, meghitt hang s a lány viszonozza a szájára kapott csókot és az ölelést. „Olyan boldog vcltar- ly szerettem volna sírni örömömben” — hangzik a narrátor ujjongó, ám a d náns hangnemet is megérintő vallomása S a coda valóban megerősít és emléke-* „Andersen bácsival mindvégig jó barátságban maradtam. Eszti-azonban “é é u'va elment tőlünk. Egészen elbúsultam magam utána, majd megvigasztalódte ■ a szép Katerináról (Rab Zsuzsa fordításában Karenröl!6,5) szóló mesét nem m* em kinyitni. Féltem, hogy az emlékek nagyon hatni fognak rám *

A szonátaműfaj második tétele (szemben az elsővel) lassú tempójú, egy téma* dolgoz fel és rondó- vagy dalformájú. A vörös Esztiben sincs másként Ez a szavas;* fogja át a novellaidőben a legnagyobb távolságot (bő tíz esztendőt), témája is egy akad csupán a narrátor viszonya Andersen bácsihoz s a személyében jelképezett dolgokhoz S mert e kapcsolat gyakorta változik, a közeledés és a távolodé* mga útját járja, nem a dal, hanem a rondó formáját ölti. Híven a zenei mintához a *or dótéma és visszatérései közé hangnemben és tematikájukban elkülönülő epizejok ekelódnek. Kezdetben zavartalan az elbeszélő és Andersen bácsi kapcsolata A? m raár; ,,nagyfiú”-vá serdült, hosszúnadrágos s az algebrát csak kelletlenül magr'r narrátor a leckék után öreg barátjához menekül ,, úgy éreztem hogy mindaz i szépség és igazság, amit emberek a földi életben valaha megláthatnak együtt van