Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)

bernek jellemezte a dán írót szerzőnk egy korai, 1906-os könyvszemléje is sorozva, őt (Bródyval, Arany Jánossal, Csehovval és másokkal egyetemben) azok közt „ . . akiknek van belsejük, van egy nehezen hozzáférhető varázsfiókjuK amely ben egyéniségük rejtezik, s amelybe nem mindenkinek adatik bepillantani szem ben a „külső ember”-nek titulált Mikszáthtal, Jókaival, Herczegge!. Kik nem

dugnak el magukból semmit se".’’2 A vörös Eszti épp e nehezen hozzáférhető varázsfiókba kíván beleskelni, az Andersen-rejtély megfejtésére vállalkozik s meg felelően a szándéknak — ellentétben a Szombat estével —, nem fonódik osszt novellában fabula és szüzsé: keresztezi egymást, ellenkező irányba mutal a to és a szabad motívumok láncolata. A mű felszínén (a fabulában/ a jóságom a gesztusú mesemondó látszik, kinek minden élet- és morálreceptje abszoiúl éi nyű, kit föltétel nélkül követni kell, ám a mélyben (a szüzsében) földereng a r sik arc is. egy hamis és veszedelmes prófétáé, ki hazugságot, embertelenséget imn ralitást is prédikál sima szájjal, ravasz és fonák dialektikával, ki nem a bold .v ságra vezet, hanem a társadalmi, kispolgári konvenciókat szentesíti. Nietzsche lapáccsal filozofált. Ez utóbbi Andersen a kőtáblák kérlelhetetlen szigorú őrzője Akár egy láthatatlan pszichiáter előtt tett vallomásnak is felfoghatnok A r rös Esztit. A narrátor beszámol valamely fájó életkudarcáról, nem értve látsz., az események belső összefüggéseit, nem lelve a mindent bevilágító magyarázat.- holott a történet önnön titkainak feloldását is tartalmazza. S a töprengő kibes/, lés" máris megkönnyebbülés, ernyedése a nyomasztó feszültségnek Senkit és sen mit nem vádol e novella, ám — paradox módon — csupa néma .'ád önvad, panaszolván gyengeséget, gyávaságot, veszteséget és csalódást Par szolja, hogy a narrátor felnőttként is félénk, engedelmes gyermek mars függvénye a belénevelt illemnek és konvenciónak, a szülői akaratnak nőimen vállalni önmagát, s szuverén döntésre képtelenül eltékozolja a hu tokolt értéket, kiszolgáltatja szerelmesét egy ellenséges hatalomnak Épp ellenkezője történik itt, mint Az én menyasszonyom c. Ady-versben. Az „ utca sarkok rongya” nem lehet kihívó daccal vállalt társ, a lázadás szimbóluma Futó kaland lesz csupán, amelyet rossz lelkiismerettel él meg az elbeszélő, rágás, kodván hozzá, ámde tudat alatt hamaros megszűnését áhítozván. Az ambivalei cia, a kettőshangzatok, a polifónia novellája A vörös Eszti, Andersen bácsira irtatva összes elemével. S a műben ábrázolt élmény és világmetszet alapvető duai.z musa nem csupán a modalitás gyakori ingadozásában tűnik élénk; átsugárzik meg a történet szintakszisába is. A maradéktalan azonosulás futamait, a teljes beim tét jelző hanghordozást távolságtartó, leválasztó gesztusok követik, amint a ?el<;' lően dekoratív, olvatag lírával telített részletek és mondatok is rendié szaraz :ie koznapian dísztelen és puritán kijelentésekkel váltakoznak a szövegben A K<>n< raszt itt a legfőbb törvényszabó. Egészében, minden összetevőjében a zen «r °l mű ellenpontozás diadala A vörös Eszti, felépítésével, szerkezetével, téma t cios rendszerével, motívumainak melodikus ismétlődésével pedig megváló? lója > szecesszió nagy álmának valóban Gesamtkunstwerkel hoz létre."’1 E neveik, .ig irodalom, hogy mindjárt muzsika is. Anyagában a zenei formálás szabályai =r,. sülnek, a kisepikái műforma szonátává, szövege partitúrává lényeguj

Egy csöppet sem meglepő Csáth Gézától ez az összművészeti törekvés tinin k maga is komponált, kitűnően hegedült és zongorázott, zenekritikuskent n. -g ág kiválóbbak közé tartozott. Személyes adottságait és a kor divatját egyszerre W, vette hát, amidőn — Szomory Dezsőhöz, Krúdyhoz és másokhoz hasonla’os az irodalom és a muzsika közelítésére, e két művészet világának fői ma e ge- íuskincsének egybeforrasztására vállalkozott. Első kötetének, A varázsló '-ért •= nek meltatói közül Kosztolányi Dezsőnek és Fodor Gyulának volt füle a n. - -»Ha. ból szűrődő zene meghallására. Mindketten lírikusnak érezték és neveziét sat' Gézát, kinek írásaiból finom muzsika árad. Előbbi a fiatalság melódiáját em eg te megjegyezvén „...a történeteken rendesen a zene uralkodik , utóbbi is a m- zikalitás' -ért lelkesült, mondván: „Minden sora az élet minden jelensege t. -r kává lesz benne, és akárhányszor olyan a szava mint a hegedűk és a haris* v 1 Hallható zenéje. " E jó érzékre valló, ám ötletszerűen lengeteg megjegyzés k