Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
asztalra dobott. Joachim akkor látta, hogy kezében arany csésze van s amit az asztalra dobott, az nem egyéb, mint két gyémántkoaka. Szabályos játék- kocka. Olyan, .amilyennel a babilóniaiak, a rómaiak, a pápai zsoldosok, az angol tengerészek játszanak. Meg is volt számozva, fekete pontokkal, mind a hat oldalán. Csák éppen gyémántból volt. Mi ez? Kérdezte Joachim. A fakormányzó komolyan ránézett és azt mondta: Az emberiség sorsát intézem. Joachim újra kérdezni akart, de a főkormányzó nem várta meg: Azt, hogy az ember miiből, hogyan készül, azt láttad ebben a házban. Re- oept, tulajdonság, összetétel, ellenőrzés, transzformáció, ágyú. Ügy-e? Mindent láttál, csak azt nem, hogy az emberiséget ki vezeti. Jobbra, vagy balra. Háborúra, vagy békére. Jóra, vagy rosszra. Szóval fel, vagy le. Most ezt is láttad. Ez a sors? Kérdezte Joachim és a kockára nézett. Én vagyok, felelt a (főkormányzó, és ez a kocka az én tudásom. A két kockán lervő számok összege tizenkettő volt. A főkormányzó a kockákat visszatette a csészébe. Nyertél, mondta, így hát hallgasd meg, amit mondok. Van itt a földön, a déli sarkon, éppen a föld ellenkező felén egy másik épület. Nem olyan fényes és nagy ház, mint ez itt, az enyém. Nyomorult viskó és egy öreg ember lakik benne. Ez az öreg is készít embereket éppen úgy, mint ''én. Ebben a házban azonban senki sem tud róla. Titokban tartom. Az öreg lelkeit cseréptálakban fcevergeti, a gyártás minden munkáját egymaga végzi, vegyületeit .'fakanállal kavarja, konyhamérleggel dolgozik, sokáig vizsgál- gat, mégse tudja soha pontosan, hogy mit csinált. Vannak egészen hibás alkotásai, de vannak néha tökéletesek is, amiket nem tudok utolérni. Embereit nem pontos, kiszámítható tulajdonságokból készíti, nem állandó mennyiséggel dolgozik. Minden alkotásban van valami, ami még nem volt. Az öreg már nagyon lassan dolgozik. Embereit nem is a pontos ágyúval küldi a földre, hanem parittyával lövi. Régebben, amikor még fiatalabb volt, többet dolgozott, de akkor megépítettem gyáramat és legyűrtem őt. Most már elmondhatom, hogy a föld az én embereimmel van benépesítve, mert az a néhány lélek, .akit ő csinál, nem is számít. Ezerötszáz millió között ötven, vagy száz. Csepp az Óceánban. A földön a különbséget észre sem veszik és ezeknek a lelkeknek, ha nincs bennük valami különös erő, el kell pusztulniok. Joachim, .amikor ezt hallotta, felkiáltott: Engem is az öreg ember készített?! Az készített, felelte a főkormányzó és amikor megláttalak, azonnal tudtam. Rendesen figyelemmel szoktam kísérni az öreg gyártmányainak sorsát. Te valahogy elkerülted figyelmemet. De nem avatkozom a világ dolgaiba. Ha az ember kész, éljen, ahogy akar és ahogy tud. A te dolgodba sem avatkozom. M?nj vissza a földre. A főkormányzó felállt, lement a dobogóról, a széles nagy ablakhoz lépett és intett Joiadhimnak, hogy jöjjön oda. Az ablak alatt terült el az egész föld. Ott látszott New York, London, Madrid, Párizs, az összes országok, sivatagok, hegységek, tavak, folyók és tengerek. Lehetett látni, amint a sok millió ember ott nyüzsög, él a maga módján. Joachim lába a földbe gyökerezett, amikor ezt a csodát meglátta és szótlanul bámulta a világot minden népével. Ez az egész föld, szólt a főkormányzó és ott a déli sarkon áll ellenségem 825
