Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
ni: szíveskedjenek figyelni. A módszer rendkívüli. De a helyzet is rendkívüli. Ügy áll a dolog, hogy az élet befejezését rendes körülmények között az emberre magára szoktuk bízni. Most azonban kivételt kell tennünk. Már csak azért is, mert ez az ember nem a mi készítményünk. Ön azt gondolja, kiáltott egy hang, hogy el kell pusztítanunk? Azt gondolom, felelt a titkár, éspedig a lehető leggyorsabban. E szavakra olyan csend lett, hogy Joachim saját szívd obbanását is meghallotta. Bizottságot küldenénk ki, szólt az elnök folytatólag, amely végrehajtó hatalommal bírna. Tíz tag elég lenne. Joachim azt gondolta, hogy ebből éppen elég, óvatosan kicsúszott az ajtón és megindult a főkapu felé, hogy, ha lehet, megszökjön. Alig ért a folyosó közepére, szembe találta magát tíz fekete emberrel. Tudta, hogy ez a tíz hóhér, aki őt ki akarja végezni. Futásra vette a dolgot, az egyik oldalfolyosóba ugrott. Elloholt a liftig, ott beszállt és találomra megnyomta. De amint kinézett az ablakon, látta, hogy a tíz ember a másik liften követi. Meg akart állni, hogy kiugorjon. Észrevették. A liftajtóknál már fegyveresek állottak. Éppen a kilencvenedik emeleten volt, amikor észrevette, hogy a liften van egy gomb Ultra Express jelzéssel. Megnyomta és akkor, mint a kő elkezdett repülni lefelé. A szomszéd lift egyszerre lemaradt. A föld alatti négyszáznyolc- vaníkettedik emeleten nem látott fegyverest. Megállt, kiugrott, de a liftet tovább küldte, hadd üldözzék. Felült a villamosra és robogni kezdett a folyosókon. Hidakon, alagutakon száguldott által. Egyszerre csak látja, hogy szemben is jön ia villamos. Megáll, kiugrik és be az ajtón. Omega XZH—836/VII számú ajtó volt. Osupa zacskó és zsák, láda és üveg volt. Egyetlenegyet sem bírt fölemelni. Pedig szerette volna eltorlaszolni az ajtót. A csomagokon ilyen felírások voltak: BUJASÁG — ERŐSZAK — TÉKOZLÁS. Tulajdonságok voltak por és folyadék alakban. Joachim látta, hogy itt nem maradhat sokáig. Keresztülnyargalt vagy ötven termen. Mindenütt ládák, csomagok, zsákok, üvegek, hordók. Végül egy nagy terembe ért, ahol a tetőről zuhogott a víz és kereket forgatott. Turbinakészülék volt. Innen kell, hogy kijárat legyen valamerre. Egyelőre azonban csak villamos síneket látott, s amellett inait tovább. Alig futott száz lépést, mögötte felhallatszott a villamoskocsi dübörgése. El akarták gázolni. Szerencsére azonban ott volt a lift. Beugrott és megnyomta a gombot. Ezen azonban nem volt Ultra Express jelzés. Meddig bírom? Tűnődött Joachim. Az üldözők liftje már közeledett. Felrohant a föld fölötti nyolcszázadik emeletre, aztán ismét vissza. Az lenne jó, ha a földszinten tudna kiszállni. Ha állana ott néhány gazfickó, azt leütné s kiugrana valamelyik ablakon. Meg is állt a földszinten, de éppen a titkár volt az ajtónál. Újra vissza felfelé. A háromszázötvenedik emeleten nem volt senki. Ki akart lépni, de éppen akkor állt meg mellette a tíz feketeruhás liftje. Gyorsan be megint. Felfelé. Most jól figyelt, hogy hol van ember, hol nincs. Az ötszázadikon nem volt senki. Gyorsan kiugrott, a liftet tovább eresztette. Vörös szőnyegek vezettek valamilyen nagy és széles előcsarnokba. Az egész tér fényben úszott. Hatalmas, szépen faragott fakapu vezetett tovább. Vörös- arany terembe lépett. Padlója csillogó fával volt kirakva, gyönyörű bútorok álltak a fal mellett, képek a falakon. Joachimnak azonban nem nagyon volt ideje körülnézni, futott tovább. A másik terem talán még szebb volt. Kék színekben ragyogott a fal és a sok nemes bútor szövete. A harmadik .terem zöld volt. Onnan hatalmas ajtó nyílt tovább. Ide is benyitott és akkor meghö'k- kenve állott meg. 823
