Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)

„Szombat este, ó az mindig a legszebb” — illetőleg. „A Homokember, az óriás Homokember, az ágy peremén a falhoz húzódva, komolyan figyelve gubbaszt.” E két mondat keretezi a történetet. Köztük rajzolódik ki az események íve, bennük összegződik — túl a felütés és a zárlat hangulati különbségén — a novella világának, fabulájának és szüzséjének kettőssége. Az aprócska örömöktől eljutunk a borzongásig, a konkrét, tapintható dolgoktól a fantomteremtő képzelgésig Az ünnepbe beköltözik a csendes szorongás, a gyönyörködésbe a nyugtalanság, a realitásba a mesék rémei. A szépség csúfságba fordul, a biztonságon átvérzik a bizonytalanság sejtelme. Nem kis művészettel közelíti egymáshoz a két szférát, két világot Csáth Géza. Apránként, szinte észrevétlenül szaporodnak a baljós elemek és előjelek, lassan színezi át a mű egyik szólamát a másik. S így lesz teljessé, így jut egyensúlyba a Szombat este világa. A két szféra nem kizárja, hanem feltételezi, involválja egymást, biztosítván a komplexitást, a polifóniát.

Vitális örömök és értékek fénylenek föl elsőül, banalitások párolódnak költészetté. A hétköznapi szokványtól eltérő ételek sokasága és nagyszerűsége kerül szóba, izgalmas ízek és látványok, ünnepi vacsoramenet s a szülői szigor enyhültén a mozgás, a rögtönzés nagyobb szabadsága, a torkoskodás gyönyöre, a tágasság élménye Csupa ujjongás, csupa szenzualizmus a novella nyitánya, a bőség, a biztonság. a családi béke és összetartozás gyermeki himnusza. „Szóval, pompás az egész” — összegezi véleményét a narrátor, s ínycsiklandó ételeket habzsolva figyeli az egzotikus mutatványt: „Nagymama ilyenkor csak teát iszik. Bordó színűre főzi, és mialatt fő, a csészéjében cukrot éget hozzá rummal. A rum lilás rózsaszínű lángocskákkal ég, és kicsapkod néha a csésze szélén túl is...” Töretlen az idill, egyetlen sejtelem felhőzi csupán: „Ilyenkor apa és anya is, mintha jobban örülnének.” A boldognak, homogénnak tetsző kisvilágba beférkőzik már egy pillanatra a bizonytalanság, látszat és lényeg esetleges ellentéte. Ámde elhessentik még a megérzést a vacsorát követő nagyszerűségek: az atyai pipázás, a lábmosás, a mesemondás ceremóniái. Megannyi remek játék! A pipagyújtásnál segédkezni lehet, három-három füstkarika száll a három gyerek „tiszteletére” és gyönyörűségére (a mesék bűvös számainak, a hármasnak és a hetesnek aligha merő véletlenség- ből jut fontos szerep már a novella felütésében, majd a folytatásban), aztán a szülők obiigát olvasmányukba temetkeznek, a nagymama a dolga után siet, s „Nemsokára jő be Julis. Hozza a mosdótálat.” A kötelező lábmosás csupa évődés, in- cselkedés. Megvan ennek is a koreográfiája („Rendesen Éti kezdi”), Julcsa pedig készséges partner a játékban: „.. .összeszappanozza a lábunkat. Csiklandja, mossa, öblíti, [. . .] És három mesét mond el ezalatt. A vasfejűről, A hét hollóról és a Boszorkányokról. Legszebb a boszorkányokról szóló” (a kiemelések a mieink!). E három történettel valóban a mesék hangulata, varázsos és fantasztikus világa szökik be a Szombat estébe, előkészítve—észrevétlenüL-a Homekember érkeztét. Mostantól minden lehetséges: a félt és óhajtott fantom felbukkanása is. Megkezdődik a novella lassú átbillenése a vitális, örömök—szférájából a kalandos képzelgések tartományába, az estéből az éjszakába, a realitásokból az irrealitásba A három mese a Homokembert involválja.

A Julcsa elmondta históriák a német romantika világába ragadják a gyermekeket, a méltán híres testvérpár, Jakob és Wilhelm Grimm életvízióját közvetítvén. Több-kevesebb pontossággal azonosítani is tudjuk őket. A hét holló csakis a Die sieben Raben magyar átköltése lehet, A vasfejű alighanem a Vasjankó (Der Ei- senhans) megfelelője (a narrátor említette cím föltehetően kontamináció: Jules Verne regénye, a Keraban, a vasfejű szintúgy kedvelt gyermekolvasmány volt), boszorkányokkal pedig számos Grimm-történetben találkozhatni. S a heidelbergi romantika két kitűnőségének főműve — a Német gyermek- és családi mesék — nagyon is határozott világképet, mély bölcsességet képvisel. „A bolondosán jókedvű, a tündériesen elvarázsolt, a torzan rémületes, az agyafúrtan ravaszdi mesék sorozata [. ] az emberi élet ellentmondásainak egyensúlyozva egyenlítő dialektikáját veszi célba. Az élet iránti mély bizalom sugározza át a meséket, oz élet minden lehető veszélyének játszi, de nagyon is reális számbavétele közben. [. ..] mindig együtt, s belső összefonódásban van bennük az életet értékké emelő és

nn