Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)

veszélybe sodró mozzanat.”22 S — mondottuk volt — épp ilyféle dualizmus jeb-rr zi a Szombat este világát, konstituálja és szervezi a szférák kényes egyensúlya*

Julcsa meséivel egy időben csendül fel a szokásos házi muzsika A szülőn „tisztaszobába” mennek, „Apa zongorázik, anya mellette ül” s az idillt ma««

szór immár — borús sejtelem színezi át. A hangulat meghitt és ünnepi Koz n

beszélgetnek, és apa olykor megcsókolja anyát”), a muzsika azonban oas árulkodik: „Nagyon szomorú zene, csak apa és anya szeretik Mi t.*

szerre villan meg az élet színe és fonákja, látszat és lényeg újfent szerié' ■ v. ha más muzsika szólal netán, akkor sem maradéktalan az öröm. „Ha vaó ” g kezd apa, bezzeg fölugrunk és táncolunk az ágyban (Egyszer leszakítottuk ig i ganyt, de ez nem szombat este történt, mert ha akkor történik, akkor r. r volna verés.)” Az idillen rés nyílt, a mesék áttörték a valóság falat a H >rr: bér áll a küszöbön.

A lábmosás szertartásának végeztével lassan elpihen a ház A gyerekek ban, „és . . már szundikálni kezdünk. De nem jó elaludni mindjár* Többsz*- nyitjuk a szemünket, mert a Homokember még nem jött és addig úgyse ,*•>• aludni. Meg kár is — fénylik föl még egyszer az idill —, amikor olyan szeg ,-<• den.” Az ebédlő lámpája bevilágít az ajtórésen, a zongora is szól még a ig :r : pedig a gyermekek éjszakai üdítőjét készíti. Természetesen hét hét cukor k>-. mindük poharában. „Most már lehet aludni”. A nagymama a maga sz n ;v vetkezik, Juliska kancsót és csilingelő poharakat visz egy tálcán a szüIók > hogy „Néhány perc múlva” a mécses is oda kerüljön Varázsos bosz-k; gesztus ez, a csodatételé, az átváltoztatásé:

„És e pillanatban már itt a Homokember.” Színre lépett az esték a 11arác ma és titokzatos vendége, a kétarcú lény, ki összefogja, magába sűríti a no e e- lág antinómiáit. Tökéletes Dingsymbol, tárgyias és jelképes. Szülötte egyszer sn a valóságnak és a gyermeki képzelgésnek („Apa azt mondta, amikor mutál* .n ki, hogy az a kanosó árnyéka. S ha a kaincsót elvette, valóban eltűnt a Herr oké... bér is. De mégse árnyék az, hanem a Homokember”) egyszerre konkrét e.-. aus rakt, rémületes és barátságos, nyájas és parancsoló („Várja, hogy elaludjur aludni is kell, mert ő akarja”). Érkezte öröm és borzongás. Ámde nem csupán szefoglaló — ellenpont is. Benne ölt testet a biztonság alján felgyűlő t ízon lanság, az idillben, az ünnepben is settenkedő szorongás, a boldogság mely puló szomorúság, a szépséget tagadó rútság: „Borzasztó ránézni, mer* h.ita.r. pélelmes és csúnya ő. S olyankor a fülünkre húzzuk ám a takaróinkat A H .m mber a fényt kísérő árny, a gondolatot meghosszabbító sejtelem a tudat ham úl bolyongó emóció, a Nappalra ráhulló Éjszaka követe („Ha gondolkodik a, . er róla, hol van napközben a Homokember, ki nem találja. És senki se tudja : / elzése annak, hogy létezik egy másik világ is, nem csupán a józ.an evident . i mindezt — korántsem véletlenül — épp a titokra még fogékony gyermek e .1 másként néz a dolgokra, mint a felnőttek, s ki a fantomban is tárgyiasitja 'a unnepigényét: „Azt az egyet azonban bizton lehet mondani, hogy szómba- a Homokember is jókedvűbb, mint máskor Elvégre másnap vasárnap les; ^ t kor rendesen tovább alszunk, s ennek ő örül Szereti, ha soka* alusznak *njr,. rek.”

Minden a Homokemberre várt, minden őfelé mutatott e novellában, jönnie * lett. Ugyan honnan érkezett? Egyenest a lidércekkel, víziókkal tel1 német m tikából, E. T A. Hoffmann 1816-ban írt, Der Sandmann c. híres elbesze esr Szebben nem is történhetett volna ez A mesék világával határos a fant i«»iku s a heidelbergi romantika kiválóságai, a Grimm-fivérek a Szombat esté bt ml

tották” a berlini romantika garabonciását Csáth Homokembere a Hoffn tone mintázódott S nem csupán a kölcsönzés ténye, a komparatisztikai tanulság a tos ebben összeszikrázik egy pillanatra két századelő és két stílusiránvz mantika és szecesszió, hogy a kapcsolatot, a titkos hajszál csöves-eget s v gítsa a lobbanás.

Izgatta és vonzotta az értékválság korát ETA Hoffmann rejtélyes . es különös művészete Jelezte a megnőtt érdeklődést Offenbare 1881-ben