Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Paradoxon az igazságtalanságról (esszé)
9. Ezek után már igazán nem tudnék mást mondani, csak még azt., hogy az embernyúzás régi és modern módszereiről néhány megjegyzést teszek. Nem óhajtok természetesen történeti előadást tartani az őskori és ókori rabszolgaságról, szépen hangzó korszak-elnevezéseket konstruálni. A téma csábít. Milyen megejtő lenne az archeológiái leletek alapján a kőkorszak emberkínzásáról beszélni. Milyen tüneményes fejezetet írnék az egyiptomi mérgekről és az ókori nagy középátkezésék munkaidejéről és munkabéreiről. A görög és római történet adatai kifogyhatatlanok lennének. A középkor és az újkor eleje pedig? Az embernyúzás története! A XV. századiban például Németországban vasból készült nőalakot használtak, amely belül üres volt. Az embereket az üregbe zárták és akkor bizonyos idő múlva az állandó plasztikus nyomás alatt a bezárt ember orra elváltozott, homloka eltorzult, szája, füle a szobor üregének alakját vette fel. A tökéletesen azonos arcú és alakú embereket így tömegével lehetett gyártani. Ez aztán az egyenruha! A régiek is tudtak azért valamit! A szobor-hölgyet nürnbergi menyasszonynak hívták. Nem különös, hogy pont nürnberginek? Később lehetne beszélni a postakocsik ideje és a biedermeier embernyú- zásáról. Aztán lassan rátérni a modern korra, amelyet legszívesebben a könnyfakasztó gázok korszakának neveznék el. Ha a történetet valaha nekem kellene megírni, eredeti tételemre mindig ügyelnék. Sohasem téveszteném szem elől, hogy az embernyúzás hatalmas technikáját nem az elnyomottak fejlesztették ki, hanam az elnyomók, vagyis nem azok, akik az igazságtalanságot elszenvedték, hanem azok, akik elkövették. Ha részemről ez a dolog feltevésszerű is, azt hiszem védhetőnek látszik. Én ugyanis azt a hipothézist, amely azt bizonyítaná, hogy a nürnbergi menyasszonyt az elnyomottak találták ki, már csupán lélektani szempontból is tarthatatlannak ítélném. A társadalmi bonyodalmakat nem a nyúzottak, hanem az emibernyúzók gyűlölködése és rettegése és rossz lelkiismerete keltette. A nyúzok és a nyúzottak gyűlölete, mint paradoxonomban kifejteni óhajtottam, fordított arányban áll, a nagyobb gyűlölő nem a megbántott, hanem az, aki bánt. 10. A kibontakozás éppen ezért csak egyetlenegy lehet: nem bántam. Vannak, akik az embernyúzás technikájának tökéletesedését várják. Én magam nem szeretnék ezek közé tartozni. Kifejezett óhajom, hogy a technikának e részét a könnyfakasztó gáz korszakával ne csak lezárjuk, hanem miután a tökéletességnek ezt az igen magas fokát elértük, térjünk észre, vessük le a karnasz- ságot és legyünk' érett emberekké. Az egész dolog azt hiszem ezen múlik. Ez nem nagy moralizmiusok, hanem a felnőttség kérdése. Ne komiszkodjunk egymással. A komiszság holtbiztosán megfoosszulódik, mint a paradoxonból kitűnt: elsősorban nem azon. aki a komiszságot elszenvedi, hanem azon, aki azt elköveti. A múltban ez kivétel nélkül minden esetben így történt. Sajátságos, hogy én ezt gyermekkoromban is tudtam. De a kamaszkorra jellemzően bár tudtam, hogy így van és mindig is így volt, mégis hittem abban, hogy most az egyszer, egyetlenegyszer, egészen kivételes esetben, ki tudja, talán pont ream való tekintettel nem így lesz. Jellegzetes kamaszgondolkodás! Határtalanul restellem, de hiába, megtörtént. Most kénytelen vagyok magam felnőtt 811
