Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)
kétdimenziós realista novella.20 Csupán a felszín tér el ilyformán a konvenciótól á szöveg mélyén továbbra is a klasszikus minta szab törvényt, meghatározva a mű jellegét és alkatát. A történet narrátora egy, még a „mesék tején” (is) „lógó” kisfiú ki Ujjongva Csodavárón, egyszersmind fürkész tekintettel regisztrálja a hétről hétre ismétlőd Szombat esték apróbb-nagyobb „csodáit”, fölfedezve bennük a lényegi azonosságot ritmikus és jóleső „örök visszatérés’-t (Nietzsche), fogalmak híján csak ráérezvén aráiét kicsiny dolgaiban is testet öltő koreográfiára, a gépies monotónián is átsugár ünnepélyes, rituális elemekre.21 A fikciója szerint az eseményekkel egyidejű besz móló izgalmát, belső feszültségét épp a várakozás, a dolgok és történések kiszám hatósága adja. Az énformában megszólaló elbeszélő (a gyermek) korábbi szombat e* tékre emlékezve tudja már, mi következik, s ez tölti fel kellemes borzongássá’ Tud ja, hogy a jelenbe beköltözik a múlt, az élmények, események, hangulatok sor-endje nem véletlen és esetleges, hanem az ismétlődés és az azonosság különös törvénye fob tán szigorúan kötött, logikája, szubsztanciája mindig ugyanegv s számára ez maga a gyönyörűség, az átlagos hétköznapi esték után az ünnep a felszabadulá= Nem súlyát, hanem röptető könnyűségét érzi az ismétlődésnek a narrátor S mert az ün nép hétről hétre, ritmikusan reprodukálható, a novella jelenében egy furcsa ka landnak lesz részesévé: a konkrét időben megéli az időtlenség csodáját eov szornh estében valamennyi szombat estét. Innen a történet lebegese. az időkoo'dinaták e mosódása A gyermekkor mítoszában járunk Az időélmény modernsége önmagában is nagy figyelmet erdemel, ámde tarsu nak hozzá egyéb értékek és sajátosságok is. Komplex, polifon mű a Szombat est megfér, sőt harmonizál benne az objektív és a szubjektív összetevők sokasága Met szete csakúgy a tárgyi valóságnak, mint egy tudatállapotnak, elannyira hogy az életkép és a tudatnovella minősítéssel egyaránt illethető. S a lényegre utal mm&kt megnevezés. Életkép a Szombat este, egy tisztes, ám mérsékelt jómódban elő po gári család tipikus szokásainak, viselkedésének, mentalitásának stb. megöröküiése s e műfajra vall a szövegben a lírai és az epikai elemek vegyülése is. Mégsem a szokyányos-konvencionális zsánerrel van dolgunk. Olyan életkép a Szombat es:- amely egy eszmélkedő gyermek tudatában épül fel, illetve tükröződik. Eme nőről mény szabja meg mindenestül a novella szemléleti formáit, nézőpontját és modality sát. A magában monologizáló fiúcska csodálkozik rá a környező kisvilágra, az ö per-, pektívája rögzíti, nagyítja ki avagy épp törpíti el a dolgokat, az ő logikája es bódéiméi kapcsolják össze és választják szét a jelenségeket, ő különböztet lén> eges n lényegtelen közt, érvényesítvén a maga arányérzékét, ő jut el az apró tényektó, 0 iantasztikum állításáig, a realitástól az irrealitásig, s az ő ujjongó, majd ta; gyilagos, majd meg várakozó-álmélkodó-szorongó hangvétele színezi át, láttatja s<? játos fénytörésben az eseményeket, ö szól, ő regisztrál, ő választ, ő minősít ez a.- életkép az övé, az ő tudatának a produktuma. S megfelelően az énformáju maga. beszédnek, szabályos dialógussal nem találkozhatni a szövegben A többi szerep mondatait, mondatfoszlányait a narrátor tolmácsolja és kivonatolja olykor oly ki • amidőn e megjegyzések számára valamiért fontosak. Az epika alkotóalmei közül a elbeszélés, valamint a leírás dominál ilyeténképp a Szombat esté ben, itt-ott a re?' lexiók intarziájával kiegészülvén. Következménye ennek, hogy a novella az allékor benyomását kelti, holott egy s más történik azért benne. S rímel ez a meg :-*» a szöveg egy korábban említett jellemzőjével, művészete teljében mutatva nis Csáth Gézát. Amiként a konkrét időben az időtlenség élményét, úgy az apró mrv gásokból kirajzolódó mozdulatlanság állapotát is képes ábrázolni a szombat e »<■ A tudatnovella kínálta lehetőségeket nagy leleménnyel mozgósítja a szerző $ ne-" csorbítja újításának értékét és érvényét, hogy megtartja a hagyományos-kompi . ) (metonimikus) vonalvezetést. A még merészebb, asszociatív elvű tudatárarr, Tett, mka szétvetette volna a mű összefüggő szerkezetét Csáth viszont nem egv züait kaotikus világélményt óhajtott kifejezni, hanem a regisztralás-eszmélkedés Viki s? juációját, s e célra az altala választott megoldás es struktúra volt sokká’ -.-ka- a sabb
