Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Paradoxon az igazságtalanságról (esszé)
HAMVAS BÉLA Paradoxon az igazságtalanságról 1. Mivel úgyis csak arról érdemes beszélni, amiről nem szabad, miért ne kezdjem azon, ami a legveszélyesebb? Szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy erre a célra külön új műfajt tudok alapítani. Az új műfajt azokról az angol és amerikai falatozó- és ivóhelyiségekről, ahol az emberek néhány percre diskurálni leülnek speak easy-nek nevezem el. A speak easy minden esetben fenntartja magának a jogot arra, hogy szubjektív legyen, sőt, hogy mások, befolyásától kifejezetten tartózkodjék. Ez benne a tökéletesen új. Bizonyos tekintetben a superessay- nek felelne meg, legalábbis abból a szempontból, hogy az oktató hangnak még a látszatától is tudatosan óvakodik. A speak easy senkit sem kíván meggyőzni és bennem, azt mondhatnám, ellenállhatatlan kényszerűségre éppen a nagy- szakállú tudományos és arrogáns világnézeti tanulmány pozitív ellenhatásaként keletkezett. A régi essayt azért voltam kénytelen feladni, mert az, bármilyen szerény lett légyen -is, még mindig túlságosan oktrojált. Éppen ezért puerilis műfajnak tartottam, amely tele van hátsó gondolatokkal, problematikadialektikával és szillogizmussal. A speak easy ezzel szemben a felnőtt ember műfaja. Irálya a másik ember szabad véleménye iránt való feltétlen res- pektusból fakad s ezt a maga részére is természetesnek tartja. Eszébe se jut, hogy valakit érvekkel lerohanni megkíséreljen, hiszen feltételezi, a maga véleménye minden felnőtt embernek amúgyis megvan. Már abból, amit eddig elmondtam, világosan látható, hogy a speak easy egyetlen dolgot óhajt: szubjektiven authentikus kíván lenni. Mivel véleményemmel teljesen egyedül vagyok, ez arra int, hogy megfontolt legyek és felkelti bennem a kimondott szó iránt való személyes felelősséget. Véleményemet nem azért mondom ki, hogy híveket szerezzek, hanem azért, mert mint mindenki, aki egészséges, szociábilis és közlékeny lény vagyok és a beszélgetés rendkívül érdekel. A be nem vallott szándékok hatását így a minimumra tudom csökkenteni és azt .a hangot használhatom, amit csak olyan emberek társaságában tudok, akik felől biztosan tudom, hogy nem fognak denunciálni. Nincs mögöttem se tétel, se doktrína, se tudomány, se világnézet. Emberi szubjektum vagyok, aki szeretné megfogalmazni, hogy a dolog miképpen is áll. Kung-ce azt mondta: tudom amit tudok, nem tudom azt, amit nem tudok. Őszintén szólva nekem ez sok. Még Sókratés meghatározását is túlzottnak tartom, aki tudvalevőleg így szólt: egyetlen dolgot tudok, hogy nem tudok semmit. Ő, milyen jó lenne legalább ezt tudni! Ha speak easyt tartok, számomra még Montaigne sem elég rugalmas, amikor főkérdését kimondja: mi az, amit tudok? Midőn e műfaj megállapításán gondolkoztam, elhatároztam, hogy szerénységben és egyszerűségben Kung-ce-n, Sókratésen és Mon- taigne-en is túlmegyék. Még csak ki sem mondom, mindössze gondolom, hogy: szeretnék valamit tudni. 802
