Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Károlyi Csaba: Határ Győző: Éjszaka minden megnő
KAROLYI CSABA Határ Győzőnek ez az 1972-ben elkészült könyve, mely most az absztrakt regény alcímet viseli, elméleti jellegű abban az értelemben, hogy egy tételszerű gondolatra épül. E tételesség alapján a felvilágosodás kedvelt műfajával, a tézisregénnyel tart közelebbi rokonságot. Míg a műfaj mesterműve, Voltaire Candide-ja Leibniz eredeti közegéből kiragadott híres tézisét tagadja, teszi nevetségessé — Candide kalandjainak sora ugyanis azt kívánja bizonyítani, hogy világunk nem a lehető legjobb, hanem ellenkezőleg, a lehető legrosszabb —, addig Határ Győző regényében nem egy eredeti közegéből elszakított tétel a célpont, hanem az az immár kétezer éves megnyugtatásunk vagy éppen becsapásunk, amit a kereszténység jelent, sőt Határ még ennél is jobban tágítja a kört: a célpont minden eddigi megváltástörténet. Az író azt mondja, hogy a teremtés rossz; nem az ember, hanem az istenség esett bűnbe (az Űr „mintha Sátán úr helytartója volna csupán”), és ezen a kialakult helyzeten már csak egy új, de emberi megváltás segíthet. Az új megváltásnak azonban nemcsak és nem is elsősorban az embert, hanem az istent kell megváltania, hiszen ő esett bűnbe, inkább neki van szüksége az önmagától, a maga bűnéből való megváltásra, mivel: „Az isten bűne az istenséggel való hencegés”. A regény szerkezete is a tézisregényére és ezen keresztül a pikareszk regényére hasonlít. A történet hősének, Archie Dumbartonnak a kalandjai itt is a bevezető részben és a befejezésben ábrázolt világ keretezi, csakhogy az ő kalandjai nem fel- cserélhetők, mint a pikareszk esetében. Dumbarton ugyanis fokról-fokra jut el a regény eleji „paprikajancsi könyvügynök” állapotától a regény csúcspontját jelentő helyzetig: felismert feladatát felemás, nevetséges módon, de mégis végrehajtja. A főhős jellemének „fejlődése” — ami inkább elállatiasodását és teljes kiürülését jelenti — maga a történet. A való világ által közrefogott, tanúk nélküli, tehát nem ismert, egyben időn kívüli szenvedés-történet. Időn kívüli, mert amíg zajlik, addig a világ megáll, és amikor befejeződik, akkor a világban ugyanott folytatódik minden, ahol abbamaradt. Megtörténtét mindössze az bizonyítja, hogy mi itt vagyunk, élünk, de nem tudunk semmit e különös keresztútról. A világ egyetlen vallás által sem helyrehozható romlottsága, a világ bűnei miatt bekövetkező katasztrófa és az alaphelyzet felől nézve ez a könyv Bemard Malamud Isteni kegyelem című regényére is emlékeztet. Ott Calvin Cohn feláldozása az Ábrahám- történet mintájára egy lehetséges új civilizáció kezdetét jelenti, itt pedig Archie Dumbarton áldozata az evangélium-beli történet mintájára a tegnapi civilizáció feltámadását és továbbélését. Annak okát, hogy miért éppen Archie a kiválasztott, miért ő maradt egyedül életben a Földön, nem tudjuk meg, ő sem érti, de hogy mindez nem volt jó számára, az biztos. „Az egyetlen vesztes volt a Teremtésben ... rászakadt a földmagány.” A reménytelenségben aztán, ha nehezen is, ráébred sugallt feladatára. A „megváltás újabb, javított próbálkozására” azért van szükség, mert: „Eltelt a Föld gonoszsággal. Mint a telefingott váróterem.” — gondolja hősünk. A bűnt a regény világában a pornó, a prostitúció, a szex és az élet teljes elüzletiesedése, a hippik és a rockzene, a badar szekták jelzik. A mű trágár szövégrészletei részben e „fertőre” utalnak, részben épp a bűn eszközeivel törekednek a fertőzött világ legalján ott rejtőző emberi tisztaság és igazság feltérképezésére. A főhős története egy hétköznap hajnali álmával kezdődik, és a regény néhány pontján mintha arra vonatkozó utalást is elrejtene az író, hogy ez az egész 796 Határ Győző: Éjszaka minden megnő
