Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Károlyi Csaba: Határ Győző: Éjszaka minden megnő

esetleg csak álom, káprázat. Mindenesetre a regénykezdő álomból bomlik ki a világkatasztrófa. Archie ráébred, hogy nemcsak családja, hanem rejtélyes módon egész London, sőt az egész Föld lakossága meghalt — legalábbis nem él. Egy nap alatt pontosan felméri helyzetét, mint nagyvárosi Robinson elszalasztja egyetlen Péntekjét egy farkaskutya „személyében”, melyben az állatok közül egyedül élt még az, emberistennel kötött Társadalmi Szerződés; majd a Soho-ban eltöltött, így egyedül már értelmetlen éjszaka utáni hajnalon egy kurvának és vendégének „holttestével” egy társaságban találkozik azzal a mátyásmadárral, amely a továbbiak szempontjából döntő fontosságú mondatot szajkózza: „Ez-az-én-szerelmetes-fiam- -kiben-nekem-kedvem teliii-ik!” Dumbarton első napjának részletes elbeszélése után a nyolcadik hónapban folytatódnak kalandjai. Magányos Ádámként az emberiség létrehozásáról ábrándozik, de az elébe kerülő egyszerre három Éváról kiderül, hogy egy hatalmas plakát reklám-görljei. Bábuembereket készít magának, de bábuit egy felsőbb erő földre dönti, és ugyanolyan állapotba varázsolja őket, mint amilyenbe az embereket: kihűlt testekké lesznek, amelyek nem indulnak rothadásnak. Miután egyedüllétét sehogy sem sikerült megszűntetnie, földereng előtte a madár imént idézett mondata, és ezzel kezdetét veszd a negatív megváltástörténet.

Ez a megváltástörténet negatív megvilágosodással kezdődik még az első napon a nemibazár-soron egy pornóboltban, ahol a lámpák a plafont úgy világítják meg, „mint egy mesterségesen fordított fényár”. A vendégfogadásra betanított madár isteni kulcsmondatának elhangzását pedig nem megvilágosodás, hanem elsö- tétülés, vihar követi (ami különben csak káprázat!). A leendő megváltó egy 33 éves jelentéktelen angol kispolgár, nem Isten fia, aki természetesen húzódozik a feladattól. Hogy végrehajtásához legalábbis előkészül, annak magányossága az oka. Egyedüllétéből az is következik, hogy saját magát kell keresztre feszítenie (még szerencse, hogy ezermester), szerez tehát egy műanyag feszületet, levakarja róla az „eredetit”, hogy ő majd ráférjen. A Golgota Hegyét egy felhőkarcoló szimbolizálná, de itt nem lehet Golgota, ezért egy toronyház hiánya jelképezi a Koponyák Völgyét. Dumbarton nem akarja, hogy az ő megváltásáról valaha is tudjanak, mert az szerinte nevetséges. Ettől egyébként nem is kell tartania, hiszen nincs, aki megírja — vagy szétkiáltsa — a jó hírt. (A főhős neve feltételezhetően beszélő név, a Dumbartonban a dumb = néma szó rejtőzik, ezzel utal viselőjének néma megváltására. Ezt az értelmezést megerősíteni látszik az említett mátyásmadár „harmadnap” utáni némassága is. Az Archie-ban az arch, a latin árus és a francia arche megfelelője található — a mű először franciául jelent meg Archie Dumbarton címmel —, ami szivárványt is jelent, és ezáltal ez a név az Úr és az ember Noé idején kötött szövetségére utal.)

Archie Dumbarton tehát lényegében öngyilkosságra készül, de a sajátos módon működő eleve elrendelésnek megfelelően kínhalála mégis véletlen baleset az Utolsó Tea magányos aktusa után. Hősünk ily módon saját csapdájába esik, és persze káromkodik — így szólítja az Atyát. A műanyag kereszt kettétörik, s a „Megváltás művét” csupán Dumbarton teste tartja össze. A komikus szivacs- és lándzsajelenet után pedig a ferdén a katlan fölé meredő feszület jelzi, hogy a bűnös világ igen felemás módon váltódott meg. Archie nem támadt fel, de feltámasztotta a világot. Am nem vette el annak bűneit, semmilyen formában.

E passió-imitációnak tehát az a lényege, hogy itt minden kifordul eredeti értelméből. Ez a mű ezáltal kritikája az evangéliumi történetnek és jelen helyzetünknek. egyaránt. Ma olyan formában, mint akkor, nem lehetséges a megváltás. Valami irtózatos nagy baj van a világgal. Ezzel szembenézni azonban egyre sürgetőbb feladatunk. Éppen ezért ez a Határ Győző megfogalmazta fantasztikus bűn-ügyi történet, ez a létünk alapkérdésein elmélkedő nem-evangélium-szerű regény felelősségteljes, meggondolt és az olvasóban tovább „gondolódó” művészi válasz az ezredvég kihívására.

(Magvető, 19SC)

797