Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások I. (tanulmány)

Engem József Attila esztétikája vezetett arra a felismerésre, hogy ,a műalkotások (és rajtuk keresztül egy-egy műfaj, műnem) formaelve elsősorban a kompozíció törvényeiben kereshető, ö juttatott el Aristotelés mélyebb értéséhez is. A költői műnemek közül ugyanis a drámára (s azon belül is a tragédiára) érvényes legszembetűnőbben az a gondolata, amit a világ ellentéteinek ritmussá szerveződéséről, mint . a formateremtés ,legbensőbb törvényéről laz Irodalom és szocializmusban végső következtetésként kimond, s amit a Bartók-tanulmány- vázlatban tesz teljessé: „A ikonszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál.” (Bartók—v. 227) E dolgozat módszertani alapját tehát József Attila esztétikája jelenti, amely az 'irodalomelméletben szívósan továbbélő „műközpontúság vagy történetiség”—dilemma hamisságát teszi nyilvánvalóvá, amikor „az. irodalmi alkotásokat önmagukban zárt, organikus struktúrákként (...), ezeket az önmaguk belső törvényei szerint megoldott struktúrákat viszont milyenségükben társadalmilag—történelmileg meghatározott jelenségekként vizsgálja.”* (Tamás 336) Esztétikájából — az eddigiek és ia továbbiak megvilágítására — alaptételét kell felidézni, ,amely szerint .......a művészet nem más, mint a nem szeml

életi végső viilágegész helyébe való teremtése egy végső szemléleti egésznek.” (ISz 92) E meghatározás Aristotelés matéria- és formatanának dialektikus magjára : matéria és forma, potentia és aktus egymásban lévőségének az elvére épül.

Szűkszavú — olykor nehézkes — (keletkezésére vonatkozóan: ÖM 313—314) elvonatkoztatásban tartalmazza minden lényegi mozzanatát >annak, amit a kortárs irodalomtudomány legjobbjai és mai követőik (vö. Itud. 1970) a műről, mint társadalomtörténertileg meghatározott dinamikus struktúráról tanítanak. Így benne van magának a struktúrának iá fogalma, mint ia részeknek egymással és az egésszel alkotott szinkron és diakrom viszonyrendszere, amelynek „minden pontja archimédeszi pont.” (ISz 97) A műalkotás mint fikció, mint a valóság deformációja az emberi világ teljességének a modelljeként értelmeződik benne: „...tényei nem valóságos tények, azonban (...) e nem valóságos tények összefüggése valóságos és teljesen megfelel a valóságos világ ösz- szefüggéseinek.” (uo.)

A téma szempontjából legfontosabb — egyben talán legeredetibb — gondolatát a mű ritmusáról mondja ki. A műnek mint szemléletileg folyó tevékenységnek a szükségszerű létrejöttéből, organikus létformájából természetesen következik, hogy benne „ ... a valóság ellentéteinek, összefüggéseinek ritmust kell adniok.” Valamint hogy „ ... a műalkotással szemben való értelmes követelmény nem az, hogy új legyen, hanem, hogy a valóságos világi (kozmikus) ösz- szefüggésekből, társadalmi ellentétekből alkotódjék, mégpedig mint ritmusosan szemléleti végső egész a nem szemléleti, de valóságos, és szintén változó világegész helyébe.”* (ISz 99) Irodalomtörténeti jelentőségét messze meghaladó Ba- bits-tanulmányában a műalkotás egészét átható ritmus létezésmódját világítja meg: ”... az írott forma tárgyi művészete a mű legbensőbb indítékai, mozzanatai helyzetének váltogatásában áll.” (i. m. 50) Végül a mű szerkezeti ritmusát hatásában, a befogadói élmény látószögéből értelmezi a gondolat születésének hegeli spirálképzetét magábanfoglialó szalagút-metaforája. (uo.)

A József Attila művészetfogalmából következő módszertani elv csak arra ösztönözhet, hogy a mű valóban esztétikai megismerésére: saját itörvényei felfedezésére törekedjünk. A lehetetlen mindkét irányú kísértésének ellenállva a dolog természetéből következő megoldást válasszuk. Ha ugyanis a mű valóban „közvetlen egyetemesség”, „határolt végtelenség”, s így bensejében kimeríthetetlen, egyaránt dőre vállalkozás az a kísérlet, hogy köznapi nyelvre fordítsuk a csak esztétikái formában elmondhatót. S az is, hogy a művel versenyző mondatokká cizelláljuk ránk gyakorolt hatását. Mindössze arra vállalkozhatunk, hogy megpróbáljuk „ésszel felmarkolni, hogyan történik a csoda."* (Ady-v. 27)

Műelemzési tapasztalatok mellett a József AttUa-d esztétika igazát erősíti meg Lessing Laokoónja — amint azt a belőle levezetett következtetés is megvilágítja: „Az egyes művészeti ágakat talán sehol sem lehet olyan könnyen tet755