Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások I. (tanulmány)

ten érni, mint a bennük érvényre jutó 'tipikus komponálásmódban.” (Zoltai 145) Különösen — lényegéből következően — a drámában: „Az egyetemesség alkotóelemei közül (...) csak harmadik eleme, az összefüggés fejezhető ki anyagilag is drámaian. Természetes tehát, hogy a dráma az édeft teljességének azon elemét, .amely közös mindkettőjükben, erősen fogja hangsúlyozná, sőt mert csak ezt, sokkal erősebben kell hangsúlyoznia, mint ahogy a valóságban szerepel. A rend, a dolgoknak .egymással való sokszoros és bonyolult összefüggése és ennek az összekapcsoltságnak, a dolgok egymásból következő voltának kérlelhetetlen szükségszerűsége az egyik legfőbb formai alapélve a drámának.” (Lukács 1978. 37) Nem jelenti ez természetesen a kompozíció függetlenségét a tárgytól és az anyagszerűségtől (.szerves összetartozásuk éppen iá Laökoón nagy felfedezése), sem .pedig mindkettő társadalomtörténeti meghatározottságától. A kompozíciómód .^mindössze” a poétád .matériáknak és a velük való poétái bánásnak „belső és elválaszthatatlan mineműsége.”

Megvan a Poétikában — közvetve bár — a történetiség József Attila-i elvének a csírája is. A műfaj történeti hanyatlásának a felismerésére utalnak azok a megjegyzések, amelyeket a VI. fejezetben a régi (=V. századi) és az újabb (=IV. századi) tragédiák kompozíciójának és gondolatiságának az érték- különbségéről tesz a filozófus. Közvetve a történetiség jelenségkörét érinti a műfajváltozatok problémája is, amelyről két helyen van szó. Beszél egyszerű és bonyolult szerkezettípusról — ez utóbbit ítélve a legszebb tragédia sajátjának. A XVIII. fejezetben pedig — ismét bizonyos alkotóelmek megléte, illetve dominanciája szerint — a tragédia négy fajtáját sorolja fel. A művészetnek mint történetileg kialakult esztétikai viszonynak a gondolata húzódik meg a művészet (és azon belül a dráma) eredetéről szóló IV. fejezetben, valamint iá tragédia hatásáról tett megállapításában lis: „...nem .akármilyen gyönyörűséget kell várni iá tragédiától, hanem azt, ami sajátja. Mivel pedig a költőnek a szánalomból és a félelemből származó gyönyörűséget kell felidéznie utánzás által, világos, hogy ezt az eseményekbe kell beleköltenie.” (Poét. XIV)

Tehát az eszköz, a tárgy, a mód (= a beszélő .alany és a tárgy viszonya), valamint a .kompozíciómód mellé a történetiség (ős azon belül a hatás .mikéntje) is odasorákozik AriStotelés műfaj-elméleti differenciáló .elvei közé. Így — körvonalaiban — .mind .a műalkotásnak, mint dinamikus struktúrának az esztétikai fogalma, mind .pedig a művészetnek, mint esztétikái viszonynak a történetisége, hogy t. i. egy bizonyos (társadalmi szükséglet kielégítésére jön létre egy .bizonyos műfaj — benne van a Poétikában.

Végül még egy fontos — József Attila esztétikájával lényegileg egybehangzó — elvi-módszertani tanulságul szolgál a Poétika. Aristoteles a tragédiát nem pusztán egyetlen mondatban — abban a bizonyos, a VI. fejezet élén állóban — határozza .meg, hanem alkotóelemeinek — bár szűkszavú, de példák által megvilágított kifejtésével. Műelemzései során pedig sohasem .adja fel az esztétikai érték szempontját. Ez ismét — a már érintett — tágabb problémakörbe, a kutatás axiológiai alapjainak a kérdéséhez vezet át. A dogmatizmusban gyökerezik az az elméleti-módszertani koncepció, amely a drámának minősített művek vizsgálatából kiiktatja az esztétikai minőség szempontját (Bécsy 14,17), ill. járulékosnak minősíti azt (i. m. 49). Mintha valaki a kristály szerkezetét a kristály sui generis törvényeit figyelmen kívül hagyva kutatná.

Nem segít ezen az sem, hogy „ ... ha a műnem tiszta megvalósulását értéknek tekintjük — azaz ha már abban művészi értéket látunk, hogy egy mű valóban és tisztán egy adott(!), korszerűen megfogalmazott műnem követelményét megvalósítja —, .akkor talán .az esztétikai, művészeti érték bonyolult és sok szemszögből megközelítendő problémaköréhez az egyik megközelítés lehetőségét megadja(!).” (i. m. 32) E lehangoló normativitásnak a meddősége nyilatkozik meg abban is, hogy a gondolatmenet végső terméke olyan egyetlen

756