Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások I. (tanulmány)
A murikéból —-a költészetnek, a zenének és a táncnak a mágiában született testvéri együtteséből — .most már csak a miai fogalmunk szerinti költészetre figyelve, látható, hogy elkülöníti íbemne ta pusztán, nyelvvel utánzó műfajokat, s ezek újabb alosztályait a ritmikai megformáltság szerint határozza meg. Tehát· egyetlen osztályozási szempont: az eszköz szerinti alfajaként szerepel nála az érintett, némelyeiknél ma a műnemi felosztást vertikálisan metsző kettős tagolás elve. A. próza és a vers szerinti elkülönítés kérdésességét a mimos és a sókratési dialógus, 111. Homóros és Empedoklés szembeállításával maga is jelzi, a mélyebb okra: művészet és tudomány szétválásának még befejezetlen voltára is utalva. Nyelvvel, dallammal és ritmussal utánzónak a drámai műfajokat, a líraiak közül pedig a dithyrambost és a riomost (kultikus dal) említi. (Poét.I) Felosztásában sa költészet (ποίησις) teháta korabeli szóhasználattól· eltérően (uo.) — valóban csak költői műfajok gyűjtőfogalipaként szerepel. A tárgy szerinti felosztása az erkölcsi érték lényegi mozzanatát érvényesíti a műfajfogálom'alákításában. Ismeretes, hogy Aristötelés esztétikájában, amely nála értelemszerűen — mint minden' tudomány — a Politika része (NE 1094b) mindenféle utánzás elvont tárgya a polist alkotó lény, a zóon politikon. Az embernek, mint társadalmi lénynek az éthosa valóiban' három fő értékcsoportba tartozhat: vagy jobb nálunk, vagy rosszabb, vagy hozzánk hasonló. Tárgya szerint "tehát így különül el egymástól. ia dráma két műfaja, a tragédia es a komédia, amely eszközeiben megegyezett:' „ez hitványabbakat, az meg jobbakat akar utánozni kortársainknál.” (Poét. II) A tárgy azonossága összekapcsolja a tragédiát és az eposzt, a komédiát és a paródiát — a drámai és az epikai műfajokat, azaz a műnemeket; különbözősége az egyes műnemeken belül differenciálja a műfajokat (tragédia — komédia, eposz — paródia). Aristötelés nem hoz fel költői példát arra, miről van szó, ha az utánzás tárgya a hozzánk hasonló ember. Az általa idézett Sophoklés-mondás azonban Euri- pidés művészetét ítéli ilyennek. Hőse ^leggyakrabban az ember, amilyen valójában: „... kevercse rossznak és nemesnek.” Mint pl. Admétos az Aikésíisben vagy Andromakhé a Trójai nőkben. Azért is érezzük drámáit színműveknek. Az ábrán (vö. Greguss 143), amelynek szélső értékei a jó és a rossz, illetve érzéki formájuk: a szép és a rút, így jellemezhető tehát most már csak a drámaköltészet tárgy szerinti differenciálódása: 752 szép v. groteszk A béke fenséges . 4 Leláncolt P.rométheusr A -lovagok komikus e tragikomikus Aikéstis tragikus Oidipus király Békák s. groteszk szörnyű Médeia rút (e = ember)
