Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Nagy Pál: Át.tör.és - Hozzászólás az avantgarde vitához
ponton erősen megkérdőjelezi. Elfogadott álláspont, többek között, hogy .a magyar avantgarde „egyszemélyes” avantgarde volt, egyedül Kassák tekinthető jelentősebb avantgarde írónak. Ezt az álláspontot Pomogáts antológiája nemcsak hogy nem igazolja, hanem meggyőzően bizonyítja az ellenkezőjét: az olvasó ma is töretlen fénynyel ragyogó írásokat olvashat Bar.ta Sándor, Újvári Erzsi, Déry Tibor, Sinikó István, Reiter Róbert, .Mácza János, Palasovszky Ödön, Tamkó Sirató Károly, Móliusz József, Szántó György és mások tollából. Termékeny, aktualitásukat máig megőrző viták folytak az avantgarde és a konzervatív irodalom képviselői között, valamint az avantgarde berkein belül. (Homokóra madarai). S tegyük a fenti nevek mellé a többiekét, akik nem tartoztak Kassák Lajos (köréhez, de más irodalmi csoportok tagjaként, vagy teljes elszigeteltségben, a modern irodalmat és kritikát művelték: Füst Milán, Szentkuthy Miklós, Hamvas Béla, Határ Győző, Weöres Sándor .'.. Az is elterjedt nézett a magyar közgondolkodásban, hogy a magyar nyelv nem alkalmas a modernizmus művelésére, amely egyébként is távol áll a „magyar lélektől”. Ez utóbbira nem is érdemes szót vesztegetni. Nincs vitánk azokkal, akik még ma is ilyen primitív, zavaros érvekkel állnak elő. Hogy a magyar nyelv mire alkalmas, s mire nem, azt csak azután lehet majd eldönteni, egy szerencsére mind messzebb tolódó jövőben, amikor már mindent végigpróbáltunk, a kísérletezés erényének jegyében. Pomogáts Béla kibővített szöveggyűjteménye, melyhez időközben társszerzőként, gyűjtőtársként Bélád! Miklós csatlakozott, több mint tíz éve várja megjelentetését az egyik nagy budapesti ikiadónál. Többször .meghirdették, de a (könyv azóta sem jelent meg. Egy Magyarországgal szomszédos állam tudósai szánalmas igyekezettel évtizedek óta azon fáradoznak, hogy népüknek, nemzetüknek a valóságosnál fényesebb múltat eszkábáljanak. Éppen ilyen szánalmas azonban, lamiikor „elfeledkezünk” múltunk fontos értékeiről, például avantgarde hagyományunkról, vagy úgy „tárjuk fel” azokat, mint egy múmiát: feleslegesen óvatoskodva, fanyalogva, s például egy olyan (egyébként kitűnő!) sorozatba engedve-kényszerítve, mint a már külsejével és címével is emlékszobára, múzeumra emlékeztető Magyar Hírmondó, vagy egy-egy gimnáziumi, szakiskolai vizsga-kiadvány. Holott Ferenczinek, Róheimnek (erre az utóbbi időben szerencsémé kultúránk néhány felelőse (is rájött): a Gondolat Kiadó presztízs-sorozatában van a helye, s Kalmár Györgynek, a magyar avantgarde egyik legnagyobb alakjának Prodromus-1 a ,is nagy példányszámú, a mű fontosságához méltó kiadás után kiált. Hogy idegen példát is mondjunk: Borges végre-elismerése: az, hogy lassan (kikerül a „fantasztikus könyvek”, „szórakoztató lirodalom” címszó alól, valószínűleg annak köszönhető, hogy időközben „elhalálozott”... — De meddig kell még várni például Ezra Pound írói munkásságának elismerésére és megismertetésére?! A kövekező fontos lépés a magyarországi avantgarde hagyományainak feltárása lenne. Természetesen az avantgarde-nak lis van hagyománya. Az avantgarde-ra nemcsak az jellemző, hogy mit tagad meg a múltból, (hanem .az is, hogy miből merít. Hogy milyen gazdag, s ugyanakkor mennyire (ismeretlen (a magyar avantgarde hagyománya, annak illusztrálására 1984 őszén egy kis antológiát állítottam ösz- sze. Ez — noha anyagának egy része innen származik —, abban különbözik, a közismert irodalmi .kuriózum-antológiáktól, hogy a válogatás fő szempontja nem a ritkaság vagy ismeretlenség, hanem a mindenkori korszerűség, kísérletező, vállalkozó kedv, újat keresés. Első példánk a XV. század legelejéről való; prózavers, s a Példák Könyve című kéziratban található. Szövegét Weöres Sándor avantgarde szellemű antológiája, az 1977-ben megjelent Három veréb hat szemmel közli. Jellemző, hogy ezt a gyönyörű prózaverset, melynek típusa, mint Weöres megjegyzi, majd Füst Milán költészetében éled újjá, a Horváth János-szerkesztette Magyar Versek Könyve (1942) — jellegzetes hagyományőrző antológia — nem (ismeri, nem tud vele mit kezdeni. Egy kisebb részlete viszont megtalálható a Bisztray—Kerecsény.i-féle Régi Magyar Próza c. antológiában. Weöres ásta ki a feledés homályából Ecsedi 604
