Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Nagy Pál: Át.tör.és - Hozzászólás az avantgarde vitához

Báthory István prózaverseít, bűnbánati zsoltárait is, köztük egy verses fohászt, mely szinte iá huszadik századi konkrét költészet egyik ősi változata. Amadé László verseit a nyelvi leleményesség emeli iá kortárs-költészet szürkén, monotonul rímelő költeményei fölé.

Mint minden irodalmi irányzatnak, ,az avantgarde-nak is vannak kismesterei. Újításaik szervesen hozzátartoznak az (avantgarde) irodalomhoz. Ilyen kismester például Varjas János, iákinek Megtért ember énekje című 55 szakaszos verse igazi formai bravúr: csakis „e” magánhangzókat használ, tehát az ellenkezőjét teszi annak, amit Georges Perec, a jelenkori francia avantgarde egyik korán elhunyt képviselője tesz a La disparition című, többszáz oldalas szövegében (egyetlen „e” magánhangzót tartalmazó iszót sem használ).

Weöresnek köszönhetjük a 18. század, s egyben az elmúlt századok egyik legeredetibb, legrendhagyóbb írójának, Kalmár Györgynek kései felfedezését is. Az ő nevét 1975-ig egyetlen magyar antológia sem ismeri, munkái máig kiadatlanok. Igaz, nyelvészeti munkáit latinul, németül, olaszul írta. „Ő volt az első világhírű magyar tudós — írja Weöres — munkái Oxfordban, Amsterdamban, Genovában jelentek meg”. Viszont magyarul verselt. Hogy milyen zseniálisan, arról a magyar olvasó egyelőre -nem szerezhet tudomást.

Sokáig folytathatnánk még a sort. Kilián István tanulmánya és gyűjteménye (A régi magyar képvers, Új Írás, 1980. november) -is jelzi: még nagy, lappangó anyagból válogathatnánk.

Ha megtörténnék ia magyar irodalmi avantgarde közeli és távolabbi múltjának feltárása, az -avantgarde irányába mozduló fiatal íróknak is lenne mire büszkének lenniök. Ha az avantgarde-nak Magyarországon becsülete -és -természetes kifutási lehetősége lenne: -a fiatal avantgarde író egyenlő esélyekkel indulna. De addig? Héra epés megjegyzésével ellentétben (aki arra -céloz cikkében, hogy már-már az avantgarde szorítjia ki -a meglévő folyóiratokból, antidemokratikus módszerekkel, mindazokat, akik „másfajta értékeket” képviselnek) taz a véleményem, hogy egy modern felfogású, kísérletező kedvű író jelenleg Magyarországon alig behozható hendikeppel indul pályáján.

Áttörés? — -Egy csatát megnyert -a mai magyar avantgarde, -a rákényszerített háborút még nem. Ehhez — ismételjük — önálló, szabad létezésre, vitafórumokra, klubokra, fesztiválokra, s mindenekelőtt önálló folyóiratokra lenne szüksége. Ezeken keresztül valós-ulhatna meg az igazi áttörés, a győzelem, s a győzelmet követő méltányos kiegyezés: a kölcsönös tolarencia.

*

Az avantgarde író ugyanis mindenekelőtt dolgozni, alkotni akar. „A bárokban, a -kávéházakban és a böh-émtanyákon ma már csak a semmittevés zsenid és ia börzék söpredéke tanyázik” — írja Kassák Lajos, ;aki nem véletlenül választotta folyóirat-címűi a munka, -a tett szavakat; „nem a megcsinálandó magyarázatára, hanem a kész -alkotásra vagyunk kíváncsiak”.

Mint állítottam: az írott szöveg új -esélye: kilépni a könyvből. Mit jelent ez a gyakorlatban? A legtöbb impulzus napjainkban az új hang- és kép-hordozók, közvetítők felől -érkezik. A kazetták, szalagok, mágneslemezek, a -lézer-leolvasású kom- pakt-lemzek, melyeken ma már nemcsak hangot, hanem képet is tárolnák, kultúránknak éppoly fontos hordozói, mint a papirusz az ókorban, a pergamen a 13. századig, s a papír napjainkig. A hírközlő, a hang- és kép-közvetítő berendezések (tranzisztoros -rádió, hi-fi torony, magnetofon, televízió, képmagnó, személyi számítógép, video) gyors fejlődése és elterjedése máris megváltoztatta a tömegkultúrát; ezeknek az eszközöknek a művészi alkotás szolgálatába állítása pedig folyamatban van.

A modem hang-versek, -a fonikus költészet létrejöttének idején volt aki hi805