Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Nagy Pál: Át.tör.és - Hozzászólás az avantgarde vitához
nem szorul legalizálásra: éppen olyan véletlen történelmi „determináció”, mint .az, hogy valaki Pesten él. S bármennyire próbálják is közhiedelemmé tenni egyesek az ellenkezőjét: aberrációnak minősítenék, ha valaki Budapesten úgy tenne, mintha Pánizsban élne, s azt is, ha valaki Párizsban tenne úgy, mintha Budapesten élne... — Ennyit a külső körülményekről. Ám avantgarde íróvá valakit belső indíttatások, adottságok tesznek, s (bár világosan látom, mennyire akadályozhatják külső erők e belső adottságok kibontakozását, végső konklúzióm mégis az: a legjobbak, a legtehetségesebbek, az egyéniségek ezeknek a belső erőknek engedelmeskedve vállalják az avantgarde művészeti tevékenység minden nehézségét. S az is megnyugtató, hogy — az Életünk vitacikkeinek tanúsága szerint — ez a fajta művészeti tevékenység nemcsak a kételkedés, az ellenkezés a mizoneizmus, „az újtól és ismeretlentől való félelem” (Carl-Gustave Jung: Kísérlet a tudatalatti feltárására), a félelem és a védekezés reakcióját váltja ki (Láng Gusztáv), hanem a beleérzés, megértés, biztatás rokonszenves mozdulatát is (Ágoston Vilmos). * Milyen változásokra lenne még szükség, hogy az avantgarde elfoglalhassa természetes helyét a mai magyar irodalom egészében? Elsősorban azt (kellene belátnunk, hogy az irodalom — a magyar irodalom is! — elvesztette „történelmi” küldetését. Az uralkodó osztályok, érdekcsoportok rendeletéit, politikai törekvéseit eligazításait sem a hiaszonmiunkára fogott irodalom és művészetek, nem is az „alkalmazott” tudományok, hanem a hol kevesebb, hol több imperatívuszt tartalmazó „információ” közvetlen sugárzására alkalmazott hírközlő eszközök (mindenekeflőtt a televízió) közvetítik. Az audiovizuális módszert természetesen az ellenzék is átveszi. Hogy a számítógépek elterjedésével a kép hogyan módosul, nehéz megjósolni.) E belátás következményeként a művészetek és az irodalom is egyrészt .(társadalmi, politikai szempontból) devalválódik, másrészt (a .szerzők az olvasók fogyó, de lelkes seregében.) felértékelődik. Ha laz író megszabadul nyomasztó közéleti szerepétől, jobban tud mesterségére összpontosítani. (Jaj annak az .írónak, aki nem jelzőben és határozóban, hanem .népben és nemzetben gondolkodik!) Ami persze nem azt jelenti, hogy „elszakad a valóságtól”, „elefántcsonttoronyba vonul” — hagyjunk fel végre a tizenkilencedik századi szóhasználattal! —, hanem azt, hogy az író valósága az irodalom. .Nem állok messze Kenyeres Zoltán álláspontjától, iaki Varga Lajos Márton kérdésére válaszolva azt fejtegeti a rádió irodalmi műsorában, hogy „az irodalomnak megvan a maga (szuverenitása, (autonómiája, öntörvényűsége, de azért az igazán lényeges kérdésekben mindig a történelmi-társadalmi valósághoz kapcsolódik, onnan ered (és oda is tér vissza.” .Csak a hangsúlyt a szuverenitásra, autonómiára, öntörvényűségre teszem. Egy kor újabban szerzett szellemi és technikai ismereteit, tapasztalatait bátran felhasználó, a kor problémáira a .kor .legfejlettebb eszmei és technológiai színvonalán reagáló modern irányzatok összessége az adott kor avantgarde művészete. Egyetértek Ágoston Vilmossal: „A XX. század vége felé haladva egyre világosabban körvonalazódik, hogy ez a .század .az avantgarde .jegyében telt el .és talán ez a legfőbb művészi jellemzője. Ez nem valamilyen stílust vagy (művészi alkotási módszert jelent, hanem — akárcsak a reneszánsz — mindenekelőtt alkotói magatartását”. Ebben a kontextusban egyre tűrhetetlenebb, hogy még mindig nem történt meg a magyarországi avantgande teljes rehabilitációja. Nézzünk egy konkrét példát. Hosszú évek óta fiókomban rejtőzik (fénymásolatban) Pomogáts (Béla antológiája, a magyar avantgarde századeleji dokumentumai (A virágnak agyara van). (A szerzőtől kaptam, mint „érdekelt”; kézirat gyanánt: baj ne legyen belőle, hogy egyáltalán megmutatta.) A dokumentumokat Pomogáts Béla fáradságos munkával gyűjtötte ösz- sze, hiszen eredetileg rövid életű, kis példányszámú, nehezen hozzáférhető folyóiratokban jelentek meg. A gyűjtemény a magyar irodalomról alkotott általános képet több 603
