Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Nagy Pál: Át.tör.és - Hozzászólás az avantgarde vitához
folyóiratok (mégis mozog a föld?). „A novellaköltés valamilyen izgalmas változatával kísérletezik valaki? Jöjjön — mondták —, csinálja nálunk. Át akarja alakítani a maga képére és hasonlatosságára az úgynevezett hosszúverset? Tegye nálunk. Meg akarja újítani a versstilisztikát? Tessék, csinálja itt. Elébe akar menni az irodalmi élet ,új alkotmányának’? Gyerünk, jöjjön ide, .jogászkodja ki magát’ itt nálunk. Fel akarja tárni az irodalmi élet infrastruktúráját, s nem támogatja ebben senki? Jöjjön ide, lendítse meg az irodalmi szociológiát itt, nálunk, majd mi támogatjuk.” Mint .látjuk: la JAK folyóirat-tervezetek, s a fent .felkínált alternatívák — a „novellaköltés” valamilyen izgalmas változata, a hosszúvers átalakítása egyrészt, — művek élő előadása (performance, akció, installáció, vetítés), hangkazetta, videokazetta, videóra vagy más elektronikus közvetítő eszközre készült folyóirat másrészt — között töhb fényévnyi távolság van ... A kortárs magyar irodalom égető proto,lómája, hogy míg a fiatal írók a küszöbön álló huszonegyedik századot ízlelgetik, azok, akik az irodalom, a művészetek sorsáért — a szó szoros értelmében — önmagukat teszik felelőssé, valahol a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján bóklásznak. Ezen az áldatlan állapoton, a legutóbbi időben, s igen jellemző módon, műszaki értelmiségi körök próbálnak változtatni — egyelőre inkább a képzőművészek fantáziáját megmozgató módon —: a Digitart és a Mikro ’87 kezdeményezőire, szervezőire gondolok. A magyar irodalom egészére, de főként a fiatal magyar irodalomra évekig, évtizedekig tartó negatív hatása lehet annak a makacs vétónak, amely az említett folyóiratok (.részfolyóiratok) megjelenését megakadályozta, s megakadályoz ma is minden folyóirat-alapítási kísérletet. Kialakulóban van ugyanis a kétlaki író típusa, amely az avantgarde és a hagyományos irodalom között pendlizik („átjár”-him- bál). Az írók nem hősök: ha az egyikre nincs lehetősége (vagy csak nagyon kevés, marginális, távoli), megpróbálja mind a kettőt. Egyszerre a kettőt: a hagyományost és modernet. Az íróktól én sem hősiességet várok elsősorban, hanem színvonalas új műveket. Erdély Miklóst szoktuk emlegetni, lamikor arról beszélgetünk, hogy kedvezőtlen, ellenséges körülmények között, .a pálya szélére szorítva is lehet jelentős életművet alkotni. Erdély Miklós azonban csak egy van (fájdalom, — volt!), míg sok az olyan író, akinek idegeit kikészíti, tehetségét felőr,li, jellemét megtöri a (látszólag) kilátástalan, egyenlőtlen küzdelem. A kétlaki író önarcképét Molnár Miklós rajzolta meg félelmetes pontossággal egy — eredetileg magánlevélnék szánt — írásában .(Magyar Műhely 68/3, 1984. február 15), mely ugyaniakkor a Magyar Műhely, s iá Magyar Műhely írói-szerkesztői körének szigorú, ám itt-ott igazságos bírálata is. Az ingázó író köztes állapotát elemzi kiváló éleslátással ,(s nálam töhb türelemmel és megértéssel) Hekerie László is, a Kováts című „ Jelenlét ^revű”d>en (Ojhold-évkönyv, Jelenlét-revű, .akármi, csak ne folyóirat...). „A problémát abban látom, inkább, hogy az irányzat elkötelezettje előtt nem mindig világos ez a kettős természet: egyfelől a szubjektivitás feltört és töhbféle eljárással kitágított nyelve, a neoavantgarde formai vonzása, másfelől pedig az önmagát eszmeként is tételező, hagyományos mélystruktúra.’ Félő, hogy a következő lépés sokaknál az avantgarde (az „avanzsár”) belső megkérdőjelezése lesz: azok fordulnak el tőle legradikálisabban, akik legjobban hittek benne, akik a legtöbbet kockáztatták, — hadd lám, uramisten, mire megyünk ketten. A harc még nem dőlt el, ,a „bentiét kötelező kompromisszumai”: nem pre- destináció, nem elkerülhetetlen sors többé. Bátor és önzetlen vállalkozások — az Artpool Letter, a Medium Art — egyetemi kiadványok — Tartóshullám (Jó világ, Másvilág), Jelenlét — jelzik a „kemény” .avantgarde jelenlétét, bizonyítják életképességét. Az elektronikus kép- és hangközlő eszközök gyors terjedése ,is .a modern irányzatoknak. kedvez. Az írott szöveg új esélye: kilépni a könyvből; a „tipogra- fikus irodalom” mellett egyre nagyobb helyet kaphat a képernyőn megjelenő íráskép, .az elektronikus írásmód, az „elektronikus irodalom”. Azt pedig végképp nem hiszem, hogy a „bentiét kötelező kompromisszumait a műhelyeseknek lis vállalniuk kell — éppen a kintlétüket legalizálandó”. Kintlétünk 602
