Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Nagy Pál: Át.tör.és - Hozzászólás az avantgarde vitához
Továbbá: „A ’84-es kijárat a magyar kultúrának széles értelmében vett európai- nyugatos vonulatára tekint, -az Ady- és Osvát-féle Nyugat művészetközpontúságát kívánja ötvözni a Fülep Lajos-i Szellem bölcseleti tisztaság- és egyértelműség-igényével. Szépirodalom és elmélet, sokaság és egység szintézisét kívánja megvalósítani, s a minden új törekvés iránti nyitottságot vallja. Hagyomány újítás, a hagyományból megújulás és a megújulás hagyománya; hírmondás, a ibahits-d különös hírmondó, s az evangélium, a jóhír és Rilke iszonyú angyala jelölik ezt az utat.” Az Új Hölgyfutár körül csoportosulok (Hekerle László, Kőbányai János, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre) 1985. június 30-án ezt írják: a „részlap szellemi alapját (...) az alábbiak jellemzik”: „ — organikus avantgardizmusia az .avantgarde művészet hagyományának újraválasztásán alapul. Idegen tőle a hagyományos avantgarde elitisztikus, intoleráns és utópisztikus programja, nem előzi meg ideológiával a művészetet; nem hagyományelvű, de nem is hagyományellenes; nem értékeket, hanem struktúrákat vet el. Megújítva folytatja annak befogadóközpontúságát, társadalom- kritikai érzékenységét; integrálja az elmúlt évtizedek szubkulturális és multime- dális tapasztalatait. Hagyományfelfogása tágasabb vonatkozásban is organikus: a hagyományt a folytonos és gyakran radikális újítás évezredes értéktartományának tekinti, nem fogadja el, hogy azt a konzervativizmus vagy — ami még rosszabb — a dogmatikus provincializmus kisajátítsa és hibernálja. — Irodáim! tevékenységét racionálisan is artikulálja, művészi programját rendszeres elméleti és kritikai munkával együtt kívánja kibontakoztatni. Artikulált szemlélete nem akadályozza meg, hanem egyenesen feltételezi, hogy szerkesztői elveit és ízlését a tágasság és az érdeklődő tolerancia jellemezze. Folyóirata munkájában mindenki részt vehet, a közreműködés feltétele a művek értéke, eredetisége, öntörvényű minősége, ilyen értelemben vett progresszív jellege. — Kiindulása és célja: a művészet autonómiája, ennek védelme és kiterjesztése; küzdelem a művészet — bármily módon történő — kisajátítása és eszközzé degradálása ellen; függetlenség a (politikai szférától: a politika a művészet számára semmilyen értelemben nem .iránytű. Ugyanakkor nem épít új elefántcsonttornyot, nem ,tiszta művészet’-et képvisel, íamely programszerűen kizárná magából a politikát. Épp ezért programjának a társadalomkritikai szellem is meghatározó része: ezen belül érdeklődésének előterében az .azonosságtudat különböző kérdései, így a művészi, az individuális, a csoport-, a .réteg-identitás, a kisebbségi és a nemzettudat problémái állnak; mindezeket összefüggéseikben, az autonóm személyiség nézőpontjából elemzi. .Nyitott .a valóságirodialom különböző formái számára. (...) Igényei között szerepe, hogy egy-egy számát — .alkalomszerűen — hanglemez, kazetta, videokazetta vagy élő előadás formájában ,is publikálja.” A fiatal írókkal .szembeni bizalmatlanság nyilatkozik meg például az azóta elhunyt Héra Zoltánnak sok szempontból okosan érvelő cikkében, mely Sokféleség és jelleg — jegyzetek az irodalmi folyóiratokról címmel jelent meg a Népszabadság 1986. április 4-i számában. A továbbiakban természetesen nem a halott Hérával vitatkozom, hanem azokkal a — szerintem téves — gondolatokkal, amelyek a magyar irodalom konzervatív rétegében tovább élnek. Héra elismeri, hogy egy folyóirat „akkor él igazán, ha keletkezőben — a keletkezésnek ilyen vagy olyan szenzációjával — ragad .meg s kínál oda .az olvasónak .minden értékes újat”. Fenntartásai azonban igazságtalanak, .amikor .már létező, megjelenő (főként vidéki) „elirányza- tosodott folyóiratok”-ról ír, és bántóak, .amikor még meg sem jelent folyóiratokra vonatkoznak. Unnia egy olyan folyóiratot — .írja — „amelyikben — mondjuk — csak szürrealisták szerepelnének”. Bizonyára nem volt kezében — mondjuk — André Breton folyóirata, a le surréalisme, mérne... (mely 1956-tól jelent meg Párizsban). Héra továbbá attól tart, az .egy csoportban fellépők egymást nem bírálnák, másokat viszont, akik nem tartoznak hozzájuk, kiméletlenül kiszorítanának. Feltételezésekkel felesleges vitatkozni: mint .már említettem, véleményem szerint egyetlen magyarországi folyóirat sem „irányzatosodott el” .annyira, hogy valamely kizárólagosan képviselt (képviselhetett) volna. A meg nem született folyóiratokról ne beszéljünk többet: nincsenek. Nézzük inkább, hogy .milyen .alternatívát ígértek — Héra szerint — a huszadik század utolsó éveiben .a létező, „küzdő korszakukat élő” 601
