Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Németh László és Trianon. Eretnek esszé a gondolkodóról és a politikusról

a hajdani magyar kormányzóréteget jellemezte: „Tud sarkantyú zni, de nem tudja, merre nyargal.” Valamikor a két világháború között olvastam egy pszichológiai művet, sem a szerzőre, sem iá tartalomra nem emlékszem, de a címe megmaradt ben­nem: Anime senza bussola, magyarul iránytű nélküli lelkek. Németh Lász­ló, a gondolkozó úgy szökdécsel az egymással össze nem férő gondolatok kö­zött, mint a mágneses tér hatásától megzavarodott iránytű. A művében föl­halmozott tömérdek tudás, ötlet, szempont, elmélet, fölismerés, igazi értékké akkor válhatna, ha iránya, célja volna, ha valamilyen belső tervhez képest rendeződne. Így a produkció tűzijátékhoz hasonlít, amely pillanatokig elkáp­ráztat, aztán semmivé válik. Azaz, dehogy válik semmivé! A baj éppen az, hogy az összefüggésekből kiragadott, néha rokonszenves ötletek, hol ebben, hol abban az iskolázott gon- göhdolkozásra lusta és alkalmatlan agyban fogan meg, s a maga eredendő za­varával tovább duzzasztja azt az általános eszme- és órtékkáoszt, amibe egyre mélyebben elmerülünk. Ezek a tények adnak bátorítást, hogy kimondjam, egy olyan műveltségben, amelyben az érveket a hangerő és az indulat he­lyettesíti, Németh László gondolkodásmódjának elterjedése nem használ az amúgyis gyönge lábúkon álló magyar gondolkodási műveltségnek. Sőt! Káros hatását a belső zűrzavar idézi elő, az összefüggéstelenségek, inkonzekvenciák gomolygó, mindig- színes, mindig iszuggesztív, mindig megejtő tömege. Ezt a fő-fő bajt József Attila már 1930-ban észrevette, Németh László műve — írja végletes tömörséggel — „páratlanul zavaros, elveket még nagy vonalakban sem sejtető.” (Tanulmányok, 1977, 96. p.) Németh Lászlótól tömérdek mindent lehet tanulni, de aki gondolkodni tanul tőle, az végleg (elszakad a valóság talajától s a makacsul kísértő nemzeti mítoszok langy fürdőjéből nincs visszatérés a józan értelemhez. Ugyanakkor kétségbevonhatatlan, hogy műve — ideértve támadható esszéit (is — a kiegyen­súlyozott, fegyelmezetten latolgató, iskolázott elme számára valóságos aranybá­nya, még akkor is, ha nem feledkezünk meg arról, hogy nemzetünk legnagyobb tragédiájáról délibábos sziporkák mellett, érdemben csak annyit mondott, hogy ne rágódjunk a múlton, hanem gyümölosöztessük lehetőségeinket. Ami igaz, de zsugorian kevés. Azzal a ténnyel is szembe kell néznünk, hogy iskolázott elmékben — né­mely területen — fölöttébb szűkölködik a haza, helyettük bigott szektahívők hangoskodnak, s ez nem kis részben éppen Németh László (hatása. A becsület úgy kívánja, hogy eddigi fejtegetéseinket a (politikai- gondolko­dóról, azzal a kétségbevonhatatlan ténnyel egészítsük ki, hogy Németh László működésének egésze, ideértve a Kisebbségben és A minőség forradalma esszéit, a magyarság üdvét igyekezett szolgálni. Ebben van népszerűségének titka és erkölcsi mentsége, minden ízében jóhiszemű, de homályos és -homá­lyával zűrzavart keltő gondolataiért. Bármenyire aggódó hazafi egy író, bár­mennyire művelt és tehetséges, mindez nem szavatolja, hogy egyben politi­kai gondolkodó is. 575

Next

/
Oldalképek
Tartalom