Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Bojtár Endre: Kelet-Európa vagy Közép-Európa? (esszé)
a felvilágosodás a kiindulópont, melynek lényegi tartalma a középkori-feudális kötöttségektől mentes, modern személyiség kialakulása. Történelmünk legfőbb összetevője azonban a modern polgári nemzet megszületése (nem véletlen, hogy az orosz kivételével mindenütt nemzeti újjászületésről beszél a történetírás). E három tényező — személyiség, társadalom, nemzet — kialakulásának, fejlődésénék körülményei, zavaros elnyújtottsága hozta létre a mai képet. I. Kezdjük az utóbbival, a degfontosabbal, a nemzettel. Akánmely definícióját vesszük alapul — akár a francia enciklopédisták intézményekhez, elsősorban a legfőbb intézményhez, az államhoz kötött jogi-politikai fogalmát, akár az ezt Herder, Scbelling, a Sahlegel-fivérek, de főként Pichte műveiben felváltó német fogalmat, mely szerint a nemzet ősibb alakulat, mint a politikai formák, s szemben ezek változékonyságával olyan állandóbb tényezők szabják meg milyenségét, mint a nyelv, a föld, a táj, az éghajlat —, a nemzet semmiképpen nem volt azonos Kelet-Európábán a társadalommal: hol a nemzet, hol a társadalom bizonyos csoportjai rekedtek kívül az egyik vagy a másik sáncain. Nemzeti szempontból épp ekkor változnak meg e tájon az erőviszonyok: a 18. században Európa legnagyobb lakott (területű állama, Lengyelország (tulajdonképpen a lengyel-litván közös állam) 1795-ös, harmadszori felosztása után egyre inkább az orosz birodalom lesz •— a szláv közösség eszméjétől is támogatva — a térség vezető hatalma, mellyel sikertelenül próbál versengeni a Habsburg-monarchia, s a pozícióit már csak Dól-Európában tartó török birodalom. Ez az a nagy őrségváltás, mely Közép- és Dél-Európából Kelet-Euró- pát csinált. Sokféle oka közül most csak egy olyanra utalok, -amiről nem szoktak a kellő hangsúllyal beszólni. Ez pedig a demográfiai forradalom. Általában is nagy jelentőségű, hogy Európa lakossága a 19- század folyamán 200 millió emberrel gyarapodott, ami több, mint a koráhbi ezer év gyarapodása összesen. Európa nyugati és -keleti része egyaránt részt vett a növekedésben (Anglia lakossága például a négyszeresére nőtt). De ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Nyugat-Európában a demográfiai robbanás az ipari forradalom után, Kelet-Európábán előtt zajlott le, s így errefelé csak a nyomort növelte ugrásszerűen. Ezen belül különösen -az orosz nyomort. A népesség csupán a század első felében Ausztriában 26,6%-kal, Magyarországon 48,8%- kal, míg Oroszországban 92,8%-kal nőtt, ami azt eredményezte, hogy míg az ugyancsak dinamikusan sokasodó lengyelek 1800-tól 1910-ig 9 millióról 29 millióra szaporodtak, addig ugyanezen időszákban Oroszország lakossága 35,5 millióról 160,7 millióra ugrott. Ez a másfélszáz milliós kolosszus Európa keleti felén azután hol durvább, hol finomabb eszközökkel magához szippantotta az itt élő kisebb népeket. Tehette annál inkább, -mert a Nyugat — saját békéje, illetve politikai céljai kedvéért — szinte lökte őket az orosz karokba. Számtalan példa van erre: Ausztria a 18. század végén felhagy a szerbek törökellenes függetlenségi harcának támogatásával, akik ezért kénytelenek az oroszokhoz fordulni; cári csapatok verik le az 1848-as magyar szabadságharcot ugyanúgy, mint Havaselvén a török ellen felkelt románakat; közismert, hogyan hitegette Napóleon a lengyeleket; azt is tudjuk hogy 1878-ban Bismarck vezetésével a nyugat-európai hatalmak akadályozták meg egész Bulgá526
