Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Bojtár Endre: Kelet-Európa vagy Közép-Európa? (esszé)
BOJTÁR ENDRE Hol fekszik Magyarország Európa térképén? Hol élünk? Közép- vagy Kelet- Európábán? Esetleg Közép-Kelet-Európában? A szóhasználat bizonytalansága is jelzi, hogy a kérdés így, ilyen mereven fogalmazva alighanem megválaszolhatatlan, mert ponttá alkar zsugorítani egy folyamatot. Azt a folyamatot, mely újabbkori történelmünk lényege, s mely abból áll, hogy Közóp-Európából Kelet-Európába tartunk. Nehéz ezt a folyamatot a tudomány eszközeivel megragadni. Aki megpróbálja, óhatatlanul olyan újabb, már szinte metafizikai kérdésekkel találja magát szembe, mint hogy milyen ismérvek döntik ed: jó vagy rossz úton jár egy nép? fennmaradása már önmagában igazolja történelmi cselekedeteinek helyességét, pusztulása helytelenségét? történelmének egyes szakaszai mennyit érnek? Jellemző, hogy Sze/kfű Gyula is e ponton kénytelen Istent segítségül hívni történelemmagyarázatához: „Népek életében nem látható az az osztó és büntető igazságszolgáltatás, mely rendezett társadalmakban a közt érintő bűnökre szabály szerint meghozza a bűnhődést. Nagy bűnökbe esett népek gond nélkül 'élvezik a gonosztettek árán megszerzett hatalmat, biztonságot és jólétet, anélkül, hogy a bosszuló Isten haragjától tartanának. Isten a történelemben nem büntet szemünk láttára, és nem fogjuk látni soha, amint egykor az elmúlás ugyanazon temetőjében nyugszik a hatalmas elnyomó és az elnyomott szenvedő. S ha a bűnre nem jön láthatóan bűnhődés a nemzetek körében, akkor az sem tartható valószínűnek, hogy a helyes útról letért nép felismerje tévelygését és sietve visszatérjen a lelki megtisztulás, a belső átalakulás útjára.”1 De a Szekfűétől egészen eltérő irányú Molnár Erik is úgy látja, hogy ,,a marxista történettudomány eddig még nem fejtette ki összefüggő, a kérdés minden oldalát felölelő formában a történeti események értékelésének elméletét.”2 Igen, amint -az eddigi fogalmakból — jó, rossz, bűn, tévelygés stb. — látszik, értékelésről van szó, melynek során kiderülhet, hogy nem mindig az a nép életrevaló, amelyik él, hogy egy győztes háború önmagában semmit sem igazol, és hogy hiába ,az aránytalanul nagy erő, a számbeli fölény, ha egy nemzet tudatának — Bibó István kifejezésével3 — „szabadságértéke” csekély. Az életminőség történeti megragadásáról van tehát szó. Ennek fokozott nehézsége nyilvánvaló, hisz éppen a minél teljesebb eredmény érdekében nem csupán a történetírás hagyományos forrásait kell felhasználni, hanem a közvetett dokurnehtumokiait — például műalkotásokat — is, ezek megszólaltatásának szabályai viszont eléggé tisztázatlanok. A folyamat — melyet Bibó 1948-ban zsákutcásnak, végeredményét eltorzult. magyar alkatnak nevezett1, s a két minősítés bízvást kiterjeszthető a térség egészére — a 18. század végén, a kapitalizmus kibontakozásával kezdődik, melynek létre (kellett volna hoznia a polgári társadalmat. Szellemi értelemben 525 Kelet-Európa vagy Közép-Európa?
