Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Varga Imre: Múltvesztőhely (vers)
PÁFRÁNY BÓKOLÓ SÁS HAJKA PARÉJ LIBATOP CSERJÉS DVORNIK GATYÁS KEREP G OMBOS PALKA LIGETI PERNYE CSENKESZ TAVI KÁKA AZ UTCAKON VALÓ KÖZLEKEDÉS CSAK GYALOG CSAK LÉPÉSBEN CSAK AZ ÚTTEST KÖZEPÉN VAN MEGENGEDVE Emlékek porladó csontjai égre futó füstje zárványok harcok dúlások csaták époszi üledékei alatt Fogalmak teléreiben szín-csorgások érc-erek Történelmi lám-tom karait szétrohadt vásznak föld-ráigta vasaik .agyagcserép Hajszálgyökér oirmolja csak kormos gabonamagvak díszek ereklyék dugdosott kincsek ürülék szemét Minden verssé váltható Krónikákból jegyzőkönyvekből levelekből vedd el szavaid hogy volt is legyen múltad is Hirdetések felkiáltok cégtábla-fény egy strófa boltíves ajtaja fölött Elzúg zölden szikrázva a karácsony emléke is S megkezdődték a kivégzések a téli strandon Itt állandóan négy-ötszáz ember várakozott zárt rendben a kabinok előtt sorsára a halálra Az áldozatokat arra kényszerítették hogy vetkőzzenek le anyaszült meztelenre, írjuk Mandel Lajos jegyzőkönyvbe vett szavai nyomán, majd föl kellett menniük a strand ugródeszkájára, ahol közelről tarkán lőtték őket és az élettelen test belahulit a Duna jegén robbantott lékbe Még néhány hónapra rá 1941 májusában is maradtak e vérengzésnek nyomai a város vágóhídja közelében mintegy harminc-negyven erősen oszlásnak indult hulla került felszínre jelentette a helyi rendőrkapitányság Levágott aranyfüggős füleket lemetszett ékszergyűrűs uj- jafcat töm sátorlap kabátja zsebébe a rummal fölhecceit hóhérbaka Repcsény csillaghúr hó alatt Láttuk saját szemünkkel hogy hullákból vágtak 'le húst és megsütötték Halottakkal gyarapodott az ország Szent isten ösztönné bomolt az ezredévi gondolat Amikor arra jártam kotróhajó csikorgóit zörömbölt a holtág közepén Fövénykupa- colk kivert fogák Követ dobáló lurkók Himbálózó testű rendőrök a parton Azt a levegőt lélegeztem, most már tudom, hogy az érzés ama volt: féltem — Különösen éjjel éreztük az égő testek bűzét A Fekete Ember zörgetett ablakainkon Ristos se rodi, va isiinu rodi Krisztus születik valóban Ahogy távolodom fölúszik lassan az égre mögöttem sugarasan szertelazulva elhömpölyög föl föl a táguló térbe felcsúsznak remegve falsíkok szobrok tornyok homlokzatok a mélyből föl a sínek zsigerekként feketén összeífúlva az utak mögöttem hagykaréj-horizont Fruska Gora áradó erdő háttér emel523 NYÁRI HÉRICS FŰSZERES BARABOLY FÜGGŐS VIRNÁNC ESTELI SZENTPERJE ZELNICE BÓKA VITORLÁS ZANÓT HAMVAS ZSOMBOR MEZEI ZSÁZSA
