Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Varga Imre: Múltvesztőhely (vers)
EZÜSTÖS PIMPÓ KOLO .NCOS BAJNÓCA KESKENY CSÖVIRICS HANGA MANDULA E RDEI SZITTYÓ EPRES SÁS SZÜRKELÄBÜ KÁKA MÜGE táblái ferdén torzulva előttem Péntek volt éppen halottak napja Napsugár-rezgés a házfalaikon lüktető képen Egy fasitő barátom és felesége jöttek ki elébem hogy segítsenek álltunk a csorba járdaszélen autóbuszok berregtek prüszköltek feketén egymás végeibe Magam elé meredtem Héján belül itt az első fogalomnak rázódtak csúszkáltak csomagjaim és velük (én) (mi) a tömbházak között Tarkán delelő lakótelepek s egy-egy szó kázse sta aszondja jebiga a rezgő pianorámiaüvegnek csapódott piarány szóróvar-hu llák kázse sta benődtek a kép üvegére Egy férfi megérkezésem légterébe lehuppant posztócfipője foltos öltönye barna szagra is ekkor begördülvén IZLAZ Izomlázam van a cipekedéstől még jó hogy ti segíttek Egyedül aligha beherésztem hazám súlya karomat húzta IZLAZ Itt épp jó lesz Kiszálltunk Még nevébe burkolózott amikor érintette amikor illettem lüktetett falaiban a verőér Rároskadtam szobájukban az ágyra s néztem az ablakon át hogy megint megint visszatérek Ismétlődés volt minden Első megérkezésem az idő földsáncain nádasokon barákon tocsogókon át ártereken semlyé- ben turjánokon át ahol imár jártam most a múltban is Megélve azt ami jön ami lesz majd és ami voltunk Mint oélja-iszűnt állványzat deszkái félig lebontva emlékeim a név körül Tagolva története Nevemet visszhangozzák ismeretlen öblei Mortályois Baksafalva Zajoi Csenej Bivalyos Keménd Révszentmárton Peturvarad Szőreg Cusum Ácumincum Lebontva emlékeim a név körül Vasaros- varadin Ópé'tervaradja lés Váradi Sánczók Tagolva a hely története Első legelső megérkezésem s lesz a város én leszek ő AranymasZkfcal arcom előtt állóik a hídon esti utcák fényküllői forognak Holdat himbál a húllám s aki voltam végül fektetve ladikba merül a földbe alá rétegek közé ásványi szó Ághegyi száraz levélen, víztükrön mocsáron űri derengés ablak villantja föl arcomat és nem tudom nem tudhatom csontjaimmal majd kik fognak tekézni Molylepkék éjibábja fölpattan s míg lobog (kéken gyü- mölcsszesZi láng) a szárny ujjaidra csapkodja ikoni hím- porát Molylepfcék éjibábja Döbduhogás 'basszushúr brung lapockád fölött rá-rápattan Odúkból kiszökő fények horizonton pillogó pöttöm szárnyak zizegnek Még talihold föl vagy a mélybe égbe ásott kútból fehéren csobog a fény 508 HAMVAS SZEDER TÖVISPERJE MUHARSÁS NÁD REPKÉNY GYAPJAS BÚKA LÓROM FOGAS BABÓ CSENKESZ HÁROMFEJÜ LÖHERE HÍNÁR
