Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Tárgyak, fák, emlékek: haza. Bertók László: Hóból a lábnyom
„Ehhez már nem, értek itt Távol egy pici köd van ez a szorongás egészen az égnek egy rejtélye ez uralkodik kiválik messze van és ragyog: hagyjuk tehát hagyjuk hadd legyen ilyen távol” (Mi indul finoman). A költő úton van, hogy újra egyszerű mondatokra leljen, olyanokra mint egykor Hölderlin — „Dies erfuh ich.” (Lehenslauf). („Úgy tudom”, fordítja Rónay Gy.!) Amikor egy költő első válogatott kötete megjelenik, ikiváló alkalom kínálkozik az összegzésre. Elsősorban iis maga a szerző számára. Hogy Berták László mennyire tudatában van ennek a lehetőségnek, mutatja, ahogy átalakítja az eredeti — heterogénebb — anyagot, annak érdekében, hogy egységes, összeálló képet adhasson költészete egészéről. Ez nem jelent utólagos szépítgetést. Csak rendteremtést az időben, melynek linearitását most először adatik megszegnie. De ahhoz, hagy költészete minden színe egy palettára férjen, szükségszerű a válogatás. A választás. Berták azonban nemcsak kihagy — át is rendez. Üj cikluscímeket ad, egyes költeményeket más társak közé helyez: rakosgatja világa építőkockáit, miképpen állnának össsze legsta- tikusabb egésszé. Mindenféle földmozgástól legbiztosabban. Az esszenciálisán teljes életmű újraolvasása által az olvasó is határozottabb vonalakkal rajzolhatja meg a költő arcképét. Pedig a szó inflációja idején nehéz a leírt szavak mögé embert képzelni. Ehhez — mint a pohár víz — szükséges a beszélő őszintesége. A vallomás. Bertók László Hóból lábnyom című kötete önvallomás mindnyájunk helyett. Mindannyiunkért. Bertók költői fejlődése három egységre tagolható. E három korszak elkülönítésének alapja: miként változott az idők során a vers viszonya saját korához. Elemzésünkhöz tehát szorosan kapcsolódik a kor értékelése. Berták művészetének első harmada — a Fák felvonulása kötettől az Emlékek választásának egy részéig — a néppel együtt lélegző költő hangján szólal meg. E versek az ötvenes és hetvenes évek között keletkeztek. A kortárs lírához hasonlóan közéleti ihletettségűek, ennek megfelelően egyik jellegzetességük a népies tónus. Ekkoriban még a — hangsúlyozzuk — korszerű ruhában megjelenő népközei iség megkérdőjelezetten értéket képvisel, ön ostor ozás és -kritika hallatszik ki e sorok közül. Az ötveHORKAY HÖRCHER FERENC BERTÓK LÁSZLÓ: HÓBÓL A LÁBNYOM S a fű, a fa, a hal, a kő példázza sorsomat, és mint a tűz, a víz, a levegő, vagyok szabad, én, az anyag, ha abba hagyom most, mondjuk, a verset, mert a vonat belőlem kiszakad, — ne csapjátok be magatokat. 476 Tárgyak, fák, emlékek: haza
