Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 5. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Tárgyak, fák, emlékek: haza. Bertók László: Hóból a lábnyom

„Ehhez már nem, értek itt Távol egy pici köd van ez a szorongás egészen az égnek egy rejtélye ez uralkodik kiválik messze van és ragyog: hagyjuk tehát hagyjuk hadd legyen ilyen távol” (Mi indul finoman). A költő úton van, hogy újra egyszerű mondatokra leljen, olyanokra mint egykor Hölderlin — „Dies erfuh ich.” (Lehenslauf). („Úgy tudom”, fordítja Rónay Gy.!) Amikor egy költő első válogatott kötete megjelenik, ikiváló alkalom kínálkozik az összegzésre. Elsősorban iis maga a szerző számára. Hogy Berták László mennyire tudatában van ennek a lehetőségnek, mutatja, ahogy átalakítja az eredeti — hete­rogénebb — anyagot, annak érdekében, hogy egységes, összeálló képet adhasson köl­tészete egészéről. Ez nem jelent utólagos szépítgetést. Csak rendteremtést az időben, melynek linearitását most először adatik megszegnie. De ahhoz, hagy költészete min­den színe egy palettára férjen, szükségszerű a válogatás. A választás. Berták azon­ban nemcsak kihagy — át is rendez. Üj cikluscímeket ad, egyes költeményeket más társak közé helyez: rakosgatja világa építőkockáit, miképpen állnának össsze legsta- tikusabb egésszé. Mindenféle földmozgástól legbiztosabban. Az esszenciálisán teljes életmű újraolvasása által az olvasó is határozottabb vo­nalakkal rajzolhatja meg a költő arcképét. Pedig a szó inflációja idején nehéz a leírt szavak mögé embert képzelni. Ehhez — mint a pohár víz — szükséges a beszélő őszintesége. A vallomás. Bertók László Hóból lábnyom című kötete önvallomás mind­nyájunk helyett. Mindannyiunkért. Bertók költői fejlődése három egységre tagolható. E három korszak elkülöníté­sének alapja: miként változott az idők során a vers viszonya saját korához. Elemzé­sünkhöz tehát szorosan kapcsolódik a kor értékelése. Berták művészetének első harmada — a Fák felvonulása kötettől az Emlékek vá­lasztásának egy részéig — a néppel együtt lélegző költő hangján szólal meg. E versek az ötvenes és hetvenes évek között keletkeztek. A kortárs lírához hasonlóan közéleti ihletettségűek, ennek megfelelően egyik jellegzetességük a népies tónus. Ekkoriban még a — hangsúlyozzuk — korszerű ruhában megjelenő népközei iség megkérdőjele­zetten értéket képvisel, ön ostor ozás és -kritika hallatszik ki e sorok közül. Az ötve­HORKAY HÖRCHER FERENC BERTÓK LÁSZLÓ: HÓBÓL A LÁBNYOM S a fű, a fa, a hal, a kő példázza sorsomat, és mint a tűz, a víz, a levegő, vagyok szabad, én, az anyag, ha abba hagyom most, mondjuk, a verset, mert a vonat belőlem kiszakad, — ne csapjátok be magatokat. 476 Tárgyak, fák, emlékek: haza

Next

/
Oldalképek
Tartalom