Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
BAKAI Jönnek ... Úgy áll rajtuk az egyenruha, mint tehénen a gatya! Nem éheztek! Nem kell nekik a forradalom. Kiröhögik . .. KANTINOSNŐ Magát? BAKAI (legyint, leül a földre) Szerettem azt a lányt. Tudja? KANTINOSNŐ (föltámogatja) Rendben van. Most ne szeresse. BAKAI (nyakába borul) Barbara... Én mindent beleadtam ... Maga azt nem tudja elképzelni... KANTINOSNŐ De. El tudom képzelni. BAKAI Lehet, hogy én régimódi vagyok. Pedig még nem is őszülök. Csak kopaszodom. Szőke vagyok, nem? KANTINOSNŐ De. Szőke, (megtámasztja.) BAKAI Barbara! Maga azt nem tudja... A szája olyan, mint a harmat. Rózsaszáj. A haja ... sötét... mahagóni. Selyem. Lobog. Mint a zászló, (az asszony haját markolja) Ahogy mozdul! KANTINOSNŐ Lefeküdt vele, mi? BAKAI Barbara! Megbosszulom! Higyje el, hogy megbosszulom! Mahagóni! Ez nem vörös! Festve van. Csak befestik a hajukat vörösre... Csalás! Nem vörös! Csak festve van! KANTINOSNŐ Fiatalok. BAKAI (magához rántja) Fiatal! Árad belőle a fiatalság. De mi az? (eltartja magától) Minden az ölükbe hullott. Jönnek ... Azt se tudják, mi a háború ... KANTINOSNŐ Tudniok kéne. BAKAI Persze. A háború a béke előszele. Ők meg üldögélnek a jól fűtött mahagóni szobákban. Minden mahagóni! Félvörös. Meghittség! (Az ezredes modorában) Kultúra! Lábvíz! Pettyhüdtség! És én még becsültem ezt a Csiszárt! — Megmogyorózni! ' A lelkűket kiontom! Persze ... A buszon csókolózni... (átkapja a kantinosnőt) KANTINOSNŐ Hagyjon már... (ellöki) BAKAI örültünk, ha egy kezet megfoghattunk... (csinálja) Ha hozzáértünk. KANTINOSNŐ Hagyja a mellemet! Még begerjedek. BAKAI (legyint) Ez egy másik társadalom. Autóban. Lefeküdni. KANTINOSNŐ Lefeküdt vele, mi? BAKAI Ezeknek mindegy, (négykézláb- ra esik) Cicáznak. Cica-mica. Kábítószer. — Hadsereg? Köpnek rá. Megértette? KANTINOSNŐ Meg, csak keljen fel. (húzná) BAKAI Hagyjon. Igaza volt a Dörner- nek... KANTINOSNŐ Szar alak. BAKAI Igaza volt! Megvetnek minket! KANTINOSNŐ A Dörner kell magának. Aki nyalja a fenekét. BAKAI Nem . .. Nem igaz .. . KANTINOSNŐ Beköpni másokat. BAKAI Nem! ő látja... Ő közülünk való... KANTINOSNŐ (gúnyosan) Igaz ember. BAKAI Igaz! (fölveti a fejét a kutyapózból) ö akar valamit! KANTINOSNŐ Igazi társadalmat. BAKAI Igazi... Mindegy. Ő lép a mi helyünkbe. KANTINOSNŐ Jó utód. BAKAI Leleplezni ... (fölmutatja az ujját) A cselt! Én marha. Baráti jobbot nyújtottam neki! Itt! Ezt a jobbot! (lekonyul) Ezek nem tartanak embernek. KANTINOSNŐ Csodálom. BAKAI (bambán körülnéz) Kellene ide egy tükör. KANTINOSNŐ Hát nem ártana. (kimegy, Bakai figyeli az ajtó becsapódását. Sötét) (Iroda. Gyakorlat. Csiszár, az Irodista, és katonák. Bakai vezényel nekik) BAKAI (nagyon visszafogott, nagyon halkan, finoman beszél) Nem szeretnék prédikációt tartani. Nem az én kenyerem. De ideje, hogy észhez térjenek. Ez nem szalámiárugyár. Nem kötöde. Nem kisdedóvó. Noha! (Csiszárhoz megy, egész közel) Hogy áll maga, Csiszár? (Csiszár kihúzza magát) Valahogy szeretném magam filozofikusan megértetni. Csöndesen. Hiszen maguk intelligens, tanult emberek. De kint is meg kell állni a helyüket, a civil életben. És ezt még, úgy látszik, gyakorolni kell. Becsületre szeretném szoktatni magukat. Lehet, hogy a szolgálati szabályzatban nem találják ezt a gyakorlatot, de meg kell mondanom, a saját tapasztalatom szerint ez a gyakorlat a legfontosabb. Becsület-gyakorlat. (puskával gyakorolnak) Vigyázz! Lábhoz! Vállra! Szuronyt szegezz! Vi-gyázz! Terpesz! Pihenj! — Van valakinek kérdése? (csönd) IRODISTA Nincs, őrmester bajtárs. BAKAI Rendben van. (végigmegy előttük) Nem szeretnék a szakaszomban semmiféle disznóságról hallani. Megértették? Maga is megértette, Csiszár? 34
