Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
CSISZÁR Igenis, őrmester bajtárs. BAKAI Remélem is. Olyasmit hallok,' hogy vannak a szakaszban, akik adják- veszik a szeretőjüket. Hallott ilyesmiről, Dörner? IRODISTA Nem hallottam, őrmester bajtárs. BAKAI És maga, Csiszár? CSISZÁR Nem hallottam ilyesmiről őrmester bajtárs. BAKAI Én sem szeretnék hallani. De. hallok. — Feküdj! (hasravágódnak, Bakai ordít) Laposkúszás. Előre! Föl! Feküdj ! Laposkúszás! Sosem a logikát nézzük, hanem a teljesítményt! Hogy mindent teljesíteni tudjunk! Egyszer már meg kell érteniük, a keserves úristenit! Így nem lesz magukból ember! Gondoljanak az emberiségre. Mi lett volna az emberiségből, például az őskorban, ha csak célszerű mozgásokat végeztek volna? Még a hüvelykujjuk sem fordult volna szembe a tenyerükkel, aztán nem lett volna magukból ember! Előemberek maradtak volna. Magyarul, majmok. Gorillák. — Mit mormol magában, Csiszár? (Csiszár fölmered verejtékezve a fektéből, nem válaszol) Szabadság! Még mindig az aratáson jár az esze? CSISZÁR Nem jár, őrmester bajtárs. BAKAI Ne pofázzunk! Gondolom, szépen aratott. Ha jók voltak a marokszedő lányok! (katonák röhögnek) Valami nem tetszik, Csiszár? CSISZÁR De tetszik, őrmester bajtárs. BAKAI Csak az a kérdés, hogy mi? Vigyázzanak magukra ... azt javasolhatom. Nem itt, itt nincs veszély. Kinn van a veszély. A becsületre ügyeljen, Csiszár. Az ember összeakad mindenféle nővel, ibivel-ribivel, aztán csak baj lesz belőle. Becsület! Kúszás! (kúsznak) Igyekezzünk, Csiszár! Mi lett volna az emberiségből, ha a horda nem futkosott volna annak rendje-módja szerint? Gorillák, állatok maradtunk volna. Ugye, Csiszár? CSISZÁR Gorillák, őrmester bajtárs. BAKAI Nahát akkor. Ne szűrje össze a levet mindenféle kis ringyóval, Csiszár! Féltem magát, Csiszár. Maga jóravaló lélek. De kint farkastörvények uralkodnak. S ezek a nőstényfarkasok mohók! Az ágyékunkba marnak, Csiszár. Igaz? CSISZÁR Igen, őrmester bajtárs, az ágyékunkba marnak. BAKAI Pofa be. Csinálják csak a becsület-gyakorlatot! Azt bírni kell. És az eszüket is használni kell, nemcsak a fegyverüket. Igaz, Csiszár? Nem élünk az őskorban. Az ember nem csúszó-má- szó féreg! Mit motyog, Csiszár? Ez néma gyakorlat! CSISZÁR (nem bírja tovább, fölugrik) Őrmester bajtárs, jelentem, nem élünk az őskorban! BAKAI Mit akar? Még maga pofázik? Negyven fekvőtámasz! (Csiszár a földre veti magát, puskáját maga mellé teszi. Csinálja a fekvőtámaszt) Röhög magában. Korai. Nyomja csak! Ne sajnálja! De ide nemcsak ész kell! Csinálja csak! De -magát éppen úgy átverik majd! A micsodájukkal! És nem fog tudni többé fölállni! Talpra állni! (Csiszár föltámolyog) Nem azt mondtam! Csinálja! (Csiszár visszafekszik, nagy nehezen nyomja a fekvőtámaszt) Ami belefér! Gondoljon a babájára, Csiszár! Akkor is így csinálná? Hát ebből nem lesz gyerek! Dé nem is kell! Magának már nem kell gyártani! Lesz az, anélkül is! CSISZÁR (fölugrik, fölkapja a puskát) Állat! Hát a húgom! A testvérem! (Belelő Bakai lábába, az megvonaglik, aztán összeesik. Kantinosnő rohan be) KANTINOSNÖ Nincs igazság! Mondtam, hogy vigyázz! (Bakaihoz fut) Mért nem engem szerettél? Eléldegéltünk volna, mint két rozzant varjú! Fáj? Utálom a háborút! Magad kerested! Most majd bicegni fogsz! (Föltérdel) De mit akartok velük? (A katonákra mutat) Élni hagyjátok őket! Szabadon! Jönnek a fiatalok! (Ezredes, tiszt berohan) Agyalágyultak! (Bakai fölé hajol) Fáj, édesem? (Tisztekhez) A lábába lőttek. Most majd bicegni fog! (kétségbeesve üti az őrmestert) Jönnek a fiatalok! Jönnek a fiatalok! Vége 35