Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A nadrágok lázadása (regényrészlet)
törnek be egy szál kolbászért s krajcárokért családokat irtanak ki... Nem kellenek ide statiszták!... Méltóztassék elmenni a Makóéi utcában a földalatti illemhelyre, naphosszat áll ott egy ember, csupa csont és bőr, ha csak rá méltóztatdk nézni ... A báró érdeklődőén pillantott rá: — Ennyire szörnyű lenne az az ember? Igazán? Akkor föltétlenül meg kell mutatni a franciának... — Elgondolkozott. — Bár... bár kissé bajos kiszámítani, hogy ... hogy is mondjam... mikor fogja a francia szükségét érezni, hogy leszálljon oda. Mit gondol? ... Várjon csak, szakembertől fogok fölvilágosítást kérni... Tárcsázott. — Halló, halló... te vagy az, professzor úr... áh, áh ... lennél szíves fölvilágosítani kérlek, hogy milyen időközökben szükséges egy egészséges embernek, hm, hogy is mondjam... kimenni, mondjuk: kis időre kimenni?... Négy óránként?... helyes, helyes... Siettetni is lehet? Feketekávéval?... Ah, áh, olyan szereket is ismersz, amelyekkel zöldre, kékre, pirosra, lilára lehet festeni ?... Köszönöm, de tárgytalan ... nem, nem népünnepélyről van szó ... Még egyszer köszönöm. Néhány pillanatig még mosolygott magában. Szivarra gyújtott s az első slukk után Dánielhez fordult: — Hol is hagytuk abba?... Emlékszem, emlékszem... — Tűnődni látszott s aztán megint elmosolyodott, — ön valószínűleg a próbákat látta. — De kegyelmes uram ... Atyailag intett: — Országunk boldog sziget a gazdasági válság piszkos óceánjában, ezért a kormány minden erejével azon van, hogy a jelenlegi állapotokat minél tartósabbá, lehetőleg véglegessé tegye. És hogy elkövetjük a tőlünk telhetőt e nagyszerű cél megvalósítására, azt még ellenségeink sem tagadják. — De hiszen a kölcsön, kölcsönt méltóztatik fölvenni... — Hiába, szerkesztő úr, ön javíthatatlan pesszimista, valóságos kútmérgező ... Terveim vannak, ezekre kell az idegenből hozott pénz. Soha még kormány nem állott ennyi szakiképzett, zseniális koncepciójú államférfiből. Rommerblaut nehezen, de végre pótolni tudtuk. Ezt a történelmi pillanatot nem szabad elszalasztani és nem szabad elszalasztani a kölcsönt sem, mert ha nem kapjuk meg, nem válhatunk Európa vezető nemzetévé. — Kegyelmes úr sohasem tájékoztatta a sajtót terveiről, talán most lenne szives ... — vetette közbe szerényen Dániel. — A sajtót egyelőre nem, de önt szívesen tájékoztatom. Egy konkrét péld említek, tárgyalásokat folytatunk az olasz kormánnyal olasz-fumon gazdasági szerződés érdekében. Lényege az, hogy Olaszország fölemeli a marha- és birka-kontingensét, mi ennék fejében fölemeljük a fügefalevélét. Ismeretes, hogy az említett két állatfajból mi termelünk a legtöbbet Európában, kézenfekvő volt tehát a gondolat, hogy fölöslegünket átengedjük barátainknak. A kontingens meghatározásakor természetesen szigorún ügyeltünk arra, hogy mind marhából, mind birkából elegendő mennyiség maradjon hazánk határain belül is. A fügefalevél városszépészeti és íinánciális szempontból kecsegtető. Állami monopóliummá fogjuk tenni, s köte lezővé fotográfusok, festők, szobrászok, műgyűjtők számára. Mindezek rendeletileg kötelesek lesznek fügefalevéllel ellátni meztelen férfiakat, de különösen nőket ábrázoló képeik és szobraik azon testrészét, mely kormányunkat minden időben legelsősorban foglalkoztatta. — E példából megítélheti, mekkora dolgok függenek a kölosöntől! Én hiszem, szerkesztő úr, hogy ön meg fogja oldani az önre bízott föladatot. Munkatársai lesznek, de öntől függetlenül fognak dolgozni. Ha ez így történik, a jutalom nem marad el: bekerül a történelembe, s egyszer és mindenkorra megszabadul anyagi gondjaitól. Mihelyt a franciát megtalálja, értesítsen. Tűnődve lépegetett a lépcsőn lefelé. A félelem s az öröm egyszerre szorították a szívét. Milyen jó lesz megszabadulni a hitelezőktől, spiszhegyi kis villába költözni Evelinnel, rózsák közé, messzi a szerkesztőség lármás lótásfutásától... 387
