Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Mezey Katalin: A szobrok elindulnak (Károlyi Amy költészetéről)

humorában, a szándékos absztrakt-konkrét váltásokban, egymásba játszásokban (ami lehet mindkettejüknél a távol-keleti költészet hatása is), a profán, beszéltnyelvi és „szak”-fordulatok váratlan beemelésében („jobb minőségű benne az ital”; „mediterrán tájolás”; „A hám gyógyult. A heg maradt.” stb.) villan meg rokonságuk.

Károlyi Amyval kapcsolatosan legtöbbször természetesen Weöres Sándor költészetének hatását szokták emlegetni. Bizonyos, hogy érződik lírájukon a szellemi összetartozás, közös formai elemek is jelentkezhetnek kölcsönös visz- szatükröződések során. De Károlyi Amy költészete épp olyan jól megkülönböztethető Weöres Sándorétól, mint az elmúlt évtizedek bármely más költő- egyéniségétől.

Éppen azáltal, hogy sikerült élete és költészete között a lehetséges legkisebb távolságot létrehozni, hogy gondolatai és erkölcsi igényessége természetes, öröktől, a nyelv kezdeteitől létezőnek tetsző formában és versbeszédben nyilatkozik meg. Folyóiratainkban állandóan jelen van — hál’ isten — áradó, egyre kiterjesedő költészete. Értékeit, rangját azonban, mintha még nem vette volna kellő gonddal számba a magyar irodalomkritika. Ideje volna — annyi más mellett — törleszteni ezt az adósságát is végre.

(Magvető, 1986.)

338