Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
csak azit kérdené, hogy jádeitből vagy ónixból szeretnék tusdörzskövet, s egy hét (türelmeit kérne. A múlt héten egy szarugombért tapostam össze a havat a járdán, s akkor láttam először, mennyi (féle gombot tart a fiókban. Fújtüveg gombokat, szarugombot, és minden árnyalatban, gyöngyházgombot, egészen aprókat, széles peremmel, kartonpapírra fűzve . . .! — Állítólag van erre egy lovarda — lép elő a ködből sapkafoojttai, vörhenyeges szakóllal, három fotózásra alkalmas apparáttai valaki, akit Bellon Ágostonnak hívnak, és kesztyűjét nyakába kötve hordja. Uramisten, Rózáikén lógott ilyen hét pár kesztyű elhagyása után!, de nem sokáig, mert levágta magáról. — És a szék?! Mit csináljak a székkel? — Hát ez az! Samáelt sejtem mindenütt a ködben, a fák bőre illatozik, a téli lilásfekete avar meg a föld, jéghártya-ablák marasztal egy késett ibolyabámbót. A parányi hő, és ez a csöpp üvegház . . Héjasán a gesztenye megkékül, keramit-sárga márványos ‘kavics .évekig merül alá a földbe, köd, elmosódott szélű világ, az ágra akadt csengő beszéde önmagához,
