Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
BAKAI Nem tud táncolni? IBI Táncolni? Egy méterre. Nem mer betapadni. Érti. Persze, hogy rámtapos. Nagyon jó gyerek. BAKAI Mikor jön megint? IBI Hú, nincs is olyan meleg, mezítláb! Majd melengetem. Maga csak vezessen. Már nincs messze a cél. (A műszerfalra teszi a lábát) BAKAI (odanyúl) Megállók! IBI Nem, nem! Nem festem a lábkörmeimet, tudja, csak azok festik, akiknek nem elég szépek, én nem panaszkodha- tom. Azt hiszem. Csak fázik így a lábfejem, ha lassít kicsit, megkeresem a zoknimat a szatyromban ... (lebukik, Bakai ide-oda rángatja a kocsit) Ne haragudjon, jó lesz így menet közben ... Egész kicsik a lábujjaim, ha szandálban vagyok a fodrászatban, mindig nyúznak, hogy milyen erotikusak a lábujjaim, micsoda marhaság, de hát marhaság ez az egész élet. Ne haragudjon a zsebkendőért, kimosom, csupa sár lett, nem, nem... (huzakodnak a zsebkendőn) majd visszahozom ... Mit is akartam mondani ? BAKAI Mikor jön megint? IBI Ja, hogy hiába tömtek óriáskiflivel hazafelé, komolyan mondom, csak arra tudtam gondolni, milyen a maga szeme. Az embernek a szemében marad a másik szem. Ha az olyan. Morfondíroztam, miért maradt ez továbbszolgáló, hogy kerül ez a katonasághoz, nem mintha lebecsülném a katonaságot, nagyon is kell az, látni, hogy szegény Bélámnak is használ, de arra gondoltam, ugye, nem ért félre, hogy maga civilben is megállná a helyét ... BAKAI Nézze ... IBI Nem, nem! Ne mondja el. Jobban szeretem, ha magam képzelem el... Már akivel... érti... Van valami kontaktusom. Persze, nem akartam Bélámtól megkérdezni, gondoltam, ha igazi a kontaktus, úgyis egymásba botlunk ... Na, nem mintha most már magába botlottam volna. BAKAI Nem? IBI Érti. Nem szeretem azt se, ha egyszerre, minden ... (csönd) Távolról kell két embernek kitapogatnia egymást. Ra- darosan. Finoman. Én szeretem a katonaságot. BAKAI Meg akar bolondítani? IBI Komolyan. A katonaságban van valami szembesülés. Megméretés. Sokat gondolkoztam ezen, ismerem a civileket. BAKAI Nem vág a szél? Becsukom az ablakot. IBI Ne csukja be! Könyörgöm, ne csukja be! Vágjon csak. (csönd) Tudja, hogy Dosztojevszkij is katonaiskolába járt? BAKAI Az a matematikus: aki Nobel- díjat kapott... IBI Nem az. Szuperérzékeny emberek. Rilke is. Ismeri? BAKAI Tudom! A Légvédelmieknél szolgált. IBI Jópofa. Tudtam, hogy van érzéke a humorhoz. Néha arra gondolok, hogy az érzékeny embereknek használ a legtöbbet. Szereti a verseket? BAKAI Inkább a rövid prózát. Nem értem a mai verseket. Zagyvák. IBI A közösségi szellem. Rosszul gondolom? Az hat a fiatalokra, összefog. Rosz- szul gondolom? Lehet, hogy butaságokat fecsegek, maga ezt sokkal jobban tudja, nem hiába lett katona. Az fogja össze a lelkűket. Ezért bízom abban, hogy szegény Bélámra is jó hatással lesz. Bátrabb lesz. Nagyobb önbizalomra tesz szert. Most valahogy nincs neki... Nem akarok filózni... Jaj, ezt a szót is úgy utálom, de a fodrászatban minden rámragad. Micsoda hely! Rámszállnak. Muszáj lesz melltartót vennem! — Lebeg — azt mondja a főnök. Szemtelen! — Hé, még szerencse, hogy ez hölgyfodrászat — azt mondja a főnök. — Ezt nem bírnák ép ésszel a férfiüzletben! — A katonaság más dolog. Lélektan van a katonaságban. Ahogy vezeti ezt az autót is ... Megállna egy percre ... Sajnos, muszáj... (fékcsikordulás) Csak egy perc. És, ha leoltaná a reflektorokat, (kiszáll) Nem! Maga ne szálljon ki! Mindjárt jövök ... Au ... oltsa le a lámpákat! — (leguggol) Na, itt is vagyok. Tudom, hogy nem illik ilyet csinálni, de maga előtt valahogy nincsenek gátlásaim... (visszaugrik) Mehetünk. (Berreg a motor) Szegény Bélám megint leszidna, hogy ilyeneket csinálok. Dehát, remélem, maga nem árul el engem. BAKAI Mért gondol ilyesmit rólam? IBI Na, csak mondom. — Tudja, miből van ennyi pénzük? Bikákat nevelnek. Egy-egy megvan harmincezer. Gondoljon bele, háromba. Ganézzák, etetik. Megvallom, én nem így képzeltem el a szocialista állattartást. De engem a lélektan érdekel. Egy ember is, csak ha lé23
