Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
lektan van benne. — Hideg lett. Ilyenkor átkozza az ember a divatot, hogy nem hordunk melltartót. De mindjárt otthon leszünk. Én nem hiszek a kitervelt találkozásokban. Csak a véletlenben. Maga is? (kilibben a megálló kocsiból, kezet jog Bakaival, aki magához rántja. Ibi kibontakozik) Maga nagyon hisz a véletlenben. (Fölzúg a motor, a gáz fölpezseg, a kocsi iramodik, versenyhangokat ad.) (Sötét) (Iroda, Kantinosnő bejön a tapétaajtón, tálcán kis vodkát hoz, üdítővel) KANTINOSNÖ Maga teljesen meghülyült. (Csönd. Bakai dolgozik az íróasztalnál) Legalább a gallérját igazítsa meg. (Bakai ránéz, ránt egyet magán, tovább körmöl) Preklimax. (Bakai megint fölnéz, aztán dolgozik tovább) Üstdob. Megverik az üstdobot, (leteszi a tálcát az iratokat tovább tolva, az asztal szélire) Van, amikor már nem lehet egy embert megmenteni. (Bakai visszafojtja az ingerültségét, jegyez tovább) Megmondtam. Sasszemem van. (Bakai nyeli le) Dolgoznak, betartják a szabályzatot, aztán megzavarodnak. A hatalom. Fejükbe jön, mint a méreg, (odébb tolja finoman a tálcát Bakai felé) Hogy különbek, mint a többi. Marhák, istenem, micsoda marhák! (rendezget) Ha elfogadnák, amit rájuk mért a sors! (lehajol, szedeget) Mindennap kétszer botorválko- zik. Szerencsétlen, (söpröget) Tojásfejű. Azt hiszi, húszéves, (szöszmötöl) Mintha még ő is fölszállhatna az űrhajóra. Megpörgetnék. Kapkodna a szívéhez. (megigazítja a barométert) Majd hozok egy tükröt. De nem tükör kéne ide, nagyító. Vagy bőségszaru. (A priccset rendezi) Már nem is alszik. (Bakai ránéz, Barbara megvetően vissza) Az utolsó terület. Bizonyítani akar. Ha beleszakad is, bizonyítani akar. (simitgatja a takarót) Jobb, ha az ember idejében meghal. Élete virágjában. (A párnát veregeti) Szegény férjem idejében meghalt. (zsebkendővel nyomkodja az orrát) Férfinem. Kutyaszart ér az egész, (prices alatt matat) Űjabb inger. Balzsam. A régi sebekre. BAKAI (öklendezésig visszafojtottan) Nem megy ki, Barbara? (csönd) KANTINOSNÖ Meg kellene állítani a világórát. Sasszemem van. (a polcon rendezget) Minden baj. Ha ügyesebbek, ha ügyetlenebbek, ha jobban nő a szakálluk. (könyvet nézeget) Majd én megmutatom nekik! (nevet, gúnyosan) Betöröm őket. Reccs. Ahelyett, hogy elfogadnák, ami tisztességes volt az életben. (Bakaira néz, az csak dolgozik) Kisdedóvó. Én vagyok a parancsnok. Szépen elolvassátok a meséket, átadjátok a helyet a villamoson, nem fogtok rágógumit rágni. Azt garantálom. (Az íróasztalon rendezget, Bakai körül) A kis bögyösök! A madárfiókák! (nagyot legyint a portörlő- vel) Melltartó nélkül, (csapkod) Minden az enyém lesz! összeszorított foggal is! (megigazítja a tálcát) Már inni se mer. Forr az agya. Azt hiszi, ő a főhekus, (át- slattyog a szobán, a fogast végighúzza a portörlővel) Majd pofára esik. Kukorékolni! (megáll a szoba közepén, hátha reagál rá Bakai, aztán kifelé indul a tapétaajtón. Megáll) Hadfölszerelés, (kimegy az ajtón, megáll) Mafla. (Irodában. Ibi a priccsen ül, Bakai készséges pózban.) IBI Tudja, nem olyan rossz ember maga. BAKAI Mért mondja ezt, Ibi? IBI Jó helyen vagyunk itt? Nem jönnek be? BAKAI Senki! (lenyomja a kilincset, hogy zárva van az ajtó) IBI Nagyon eltávolította az embereket. BAKAI Tiszta a terep. IBI Terep, terep ... Gyakorlatozunk? BAKAI Csak nem sértődik meg? Ez rám ragadt a katonaságtól, (pezsgőből tölt, viszi a poharat) IBI (átveszi a poharat) Leitat? BAKAI Ne bolondozzon, (elveszi a poharat) Ne igyon, ha fél. IBI Én félnék? Mitől? BAKAI Akkor meg igyon, (visszaadja a poharat) IBI Hadművelet. BAKAI Mire érti ezt? IBI Mit akar? BAKAI (nevet) Mit akarnék? Semmit. IBI Ahhoz túl nagy az előkészület. BAKAI Meg akar sérteni? IBI Eszem ágában sincs. Megsértettem? BAKAI Még nem. Engem egyébként nehéz megsérteni. IBI Na, ne mondja. BAKAI Komolyan. Katona vagyok. IBI Az mit jelent? 24
