Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
borító intim holmin, a kofákat uralkodásra bíró standokon túl. Hát, igen, vedlik Samáel is, a régi bőrét a szélre vedli, odahagyja áttetszőn, mint a hártyaablakot, sodródjon az idővel babráló képzelet csapdáihoz, s tovább, megújulása felhőkben hozza rám széplánykorom halálfejes pilléit, és a rózsák lassú forgását, boreász-szerű dúlását a szívemmel rendelkező hatalmak végtelen, födetlen csarrfokában, sóhajok hurkolódnak, oldódnak, mint az öv. Álmomban is öveket szőttem. Ritkán festik már ősi módon, burjánlével a gyapjút, néha kártyán vetem ki, hogy a pécsi vásárok melyikében találok megfelelő színeket. Fakultat is akár, hisz annyi csak: a havon szétterítem, ahol újra megszínesednek, mint a régi szőnyeg. Szőnyegekkel népesül be a kert. A tél gyümölcse homályos zölden érkezik a hóba, s mert nem siet, hát szőnyegen gurulhat egész a kézig. Szent László király tornyában jár az óraszerlkezet, nyugati szél babrálja, Cérna János, ■ki a havas utcákat tisztogatja, már összenőtt a széles falapáttal, törtet a messzi állomás felé, sárgacsíkos köténye akkurátus bogokkal kötve oldalt.
