Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
Épp csak Virgil ácsorog itt a nagy tükör előtt, maga imögé dugva a tésztaszűrőt, azt hiszem, tudom miért. Miként az sem titok, hogy jóanyárik zsörtölődik véle a másvilágról, hogy a kurvák Iáiba elé ha néha szegfűk esnek, apánk vallott szerelmet, s Boldogult Kristóf, noha utolsó lakhelyét, az őrültek házát is odahagyta, Lenor mérném rendetlen életéből sem volt képes kilépni. És lehet, hogy kilépett volna, ha a zsúfolt redőnycsíkos, elszáradt íriszektől emlékkönyv szagú házban nem találna hajszálat a teáscsészék között, plüssfotelek alatti félhomályban nem lelne kellemetlen holmikat, mikor éppen Sóvágó tisztelendő keres egy biztos helyet, hogy a tányér grízes tésztát ne 'borítsa magára — bár lehet, 'hogy jobban járna, ha mégis. Ráadásul Lenor méném grízes tésztái Virgilt tésztászűrő-komplexusokba űzik, sikerült a szögről lelopnia, elássa kinn a körtefa alá, havat kotor rá, azt se bánja, ha titkosrendőrök túrják föl a kertet, s húsz évre elítélik! Volt idő, hogy pácolódó húsok nehéz szagától csak a szegfűágyásnál lelt nyugalmat, rétesnyújtások gyötrelmeit kellett kiállnia, de akkor még a f üggés vérízű, édes megaláztatása anyánk lenyűgöző konyháját működtette. Nemtörődöm félék ha itt időznek, lélegzetét is visszafojtja,
