Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
jelzi: „Ezekben a versekben pedig azt érzem Kassák — írja nyílt levélben —, hogy a nyelvi problémák jutnak túlsúlyba, akaratlanul is, a mélyebb értelem rovására s túlságos közelségbe hozzák — más irányból bár — művészetét ahhoz a maga által annyira megvetett körhöz, melyen belül a l’art pour l’art irodalmak szótöm- jénezése füstölög az ég felé.” A nyelvi erőszakok, a tipografikus megoldások azonban már keverednek a művek lágyuló tónusaival, a Kassák-vers a tiszta képekből építkező szürrealista alakítás felé közeledik. A kötet első címváltozatában sem nehéz Déry szürrealista prózájának előképére lelnünk, hisz az Üj verseket még Megjött az este és a bárányok hazaérkeznek blikkfangos címmel hirdeti az írók Könyvtára. A költő ekkor írt verseiben valóban megjelenik minden stílusjegy, mely a szürrealista poétikát jellemzi — de a kompozíciók stíluskeveredése, tiszta költészettől húzódó alkata, a konstruktivista érdeklődés meggátolják Kassákot abban, hogy egységes szürrealista verseket alkosson. Az igazi szürreális élményt nem is a költői technika, hanem az életérzés felől közelíthetjük egyértelműen. A politikai harcokból való kiábrándulással egyidőben Kassák költészete egy olyan tisztaságeszményben merül el, mely az esetlegességek és a kudarcok kiiktatásával az individuum nosztalgikus harmóniavágyát hivatott megszólaltatni, előnyben részesíteni. Az „álmok és káromkodások cirádái alatt” (31. vers) a megfellebbezhetetlen gyermeki tisztaságot, a képekben kifejeződő naiv csodálkozást állítja a „megfagyott kiáltások” mellé, a térés időperspektíva hiányát pedig valami álomszerű fény- és üvegszimbolika állandó jelenlétével ellensúlyozza. Az értelmetlenséggel feleselve ekkor veti le tematikus nehezékét először a kassáki kép, hogy megfoghatatlanul, önmagáért lebegjen: „üvegből vagyunk s lassan színültig telünk fénnyel” (33. vers) Ebben a lágyuló tónusú költészetben, mely még tartja szellemi rokonságát a dadaizmussal is, különös színt jelent a konstruktivizmus eszméinek felbukkanása. Németh Lajos így fogalmazott Kassák képarchitektúra kiállításán: „nem szubjektív dekoratív szándék, formalisztiikus szerkesztgetés volt a konstruktivitás indítéka, hanem társadalmi kataklizma és a káosz fölé emelkedni akarás élményének a pátosza hevítette”. Az Űj versekben olykor az elméleti tétel oldódik elvont lírai képpé, mint a 22. versben: „az ige meghalt s most a tények és tárgyak demonstrációja következik költők torkából horgásszátok ki a gramafonokat konstrukciók fényszálai rohannak a fénypontok alá elektromosság kő és acél van az ember homloka mögött” Máskor a hangulati képek plasztikussá formálásához mozgósítja képzőművészeti látását, absztrakt puritanizmusát (28., 38. vers). A realisztikus igények feltámadásának és konstruktivista megszállottságnak rejtett összefüggéseire viszont poétikai síkon nem találhatunk kellő magyarázatot. Ezek forrásvidékét az új etika és a moralizáló számvetés didaktikus vonzataiban kell keresnünk. Az ideológus Kassák már felismerte a munkásművelődés aktuális feladatait, s ha az avantgarde formavilága az emigráció közegében szította is kísérletező kedvét, A ló meghal a madarak kirepülnek, kiváltképp pedig az Egy ember élete mögött a mélyből való felemelkedés lelkesítő példázatát is észre kell vennünk. E két önéletrajzi, összegező mű új tematikájának közvetlen előzményei azok a hangulat jelentések, miniatűr életképek és környezetrajzok, melyek a Számozott versek bői kihailbatók-kitapinthatók. A költemények meghatározó szólama az a forradalom utáni emberi-ideológiai meghasonulás, mely a kor irracionalizmusát is táplálta, de a lemondó gesztusokban mindig ott mocorog a megoldatlan feladat kényszere, az akció elvárása, az újrakezdés esélyeinek izgalma. Eredményeként a 31. versben „az asszonyok méh ében meg- fogamzottak a próféták”, a 35. vers a forradalmak szimbolikájával hitegeti a test254
