Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
juk — írja —, a világháború által előkészített forradalmi lehetőség a proletariátus morális terheltsége és még kifejletlen igényessége miatt egy időre beteljesítetlenül átcsapott fölöttünk és újra egy előkészítő periódusba estünk vissza... Ennek a periódusnak fő problémájául a magunk részéről a nevelés problémáját látjuk.... a pszy- hológiai módszert gondoljuk felállítani vagy legalább is az előbbi tisztán logikai módszerrel egyöntetűen kihangsúlyozni.” Ugyanakkor „a pszichoanalízis, freudizmus konjunkturális térhódítása s ezzel a hódító sikerrel egyidőben magának a freudizmusnak részbeni dogmatizálása” — évekkel később az Emberismeret lapjának A pszichoanalízis hatása írókra és irodalomra című körinterjújában maga Kassák vall erről — csak a kulturális örökség, elsősorban Dosztojevszkij prózája révén izgatja, hatását áttételesnek tudja, hisz az „egyelőre sokkal többet profitálhat az irodalomtól, mint az irodalom tőle”. Van viszont a kornak egy nem szűnő felhajtó ereje, mely az élet legkülönbözőbb szféráit mozgatja, s az avantgarde művészeteknek is egyik inspirálója — a századelő hatalmas technikai forradalma. Kassák a futurizmusban és a kubizmusban is ezek nyomait becsülte leginkább, szintézist építő konstruktivizmusában pedig a technokrata lendület játssza majd a főszerepet. Érthető hát, ha a társadalmi harcok hullámvölgyeiben figyelmét a tudomány konstans értékei, folyamatos megújulása felé tereli, s a technikai-műszaki teljesítmények sajátosságainak megfelelően — a korszak avantgarde műhelyeinek lényegi ismérve ez — tárgyszerűségre, az elért eredmények rögzítésére vágyik. A Moholy-Nagy Lászlóval összeállított Új művészek könyve tér- és síkkonstrukciók, modern gépek és lakóházak, ipari létesítmények és használati tárgyak gyűjteménye, mely — az újabb facsimile kiadásban Körner Éva is megerősíti Kassák visszaemlékezését — a magyaron kívül német és angol nyelvű megjelenésével az első kísérlet volt, ,gamely rámutatott a festészet, szobrászat, építészet, technika szoros és egymást segítő összefüggésére”. A könyv előszavában a konstruktőrré lett költő már világosan jelzi szemléletének új technokrata vonásait: „A természettudományos gondolkodásmód nemcsak istentől szakította el az embert, hanem meg is mutatta neki az utat önmagához” — az izmusok addigi sorozatán végigtekintve pedig, ha úgy tetszik, az új tárgyiasság kassáki változatának alakuló körvonalait: „Akik még ébren vannak, vagy már ébren vannak — írja —, csak élni akarnak; nem prédikálni, hanem élni; nem egy kifantáziáit életet megkívántatni, hanem önmaguk életét dokumentálni tettben és formában... Művészet, tudomány, technika egy ponton érintkeznek.” Más kérdés, hogy mihelyt költőként közelít korához, szükségszerűen föllazul- nak masszív teóriái. A perspektívátlanság keveset csökken, s ez továbbra is hitelt és alkalmat ad a dadaista grimaszra, de a versek szituációja egyre gyakrabban a 20. vers mintájára bomlik ki, ahol ......két ember ül egymással szemben a kávéházban n agyokat kiáltanak és állandóan észnél vannak” Ami a dadaizmushoz köti még Kassák verseit, az a kor avantgarde-jának de- komponáltságra törekvő verseszménye, a halandzsát poétikai elvekhez nem igazító, a dadaizmus és szürrealizmus határán bizonytalanul tapintható költőiség, s a dada-vers néhány jellegzetes technikai megoldása. A művek, szertelen asszociációi és a váltakozó technikával, hangulattal kidolgozott részletek megbontják a szerkezet egységét, a többszólamúság csak a versek láncolatában teljesedik esztétikai élménnyé, külön-külön a kompozíciók többségéből hiányzik a? egységes szemlélet, megtörik az indulásnál megérintett hangulatok íve. Komlós Aladárnak adott interjújában nyíltan említi meg költészetének fogyatékosságait. „Egy szétesett kor önmagukba is széttört fiai vagyunk — mondja — s így a műveinknek sem lehet kompozíciója. Csak az anyagot gyűjtjük, a kompozíciót mindig megelőző szervezés, konstruálás munkáját végezzük.” Az a fajta műhelymunka kerül itt előtérbe, melyre Déry már az első Számozott versek megírásakor ráérez, s a költő 1919 utáni korszakában az illúzióvesztés kétségtelenül legsúlyosabb élménye mellett a laboratóriumi munkálkodásnak, a megújulási erőfeszítéseknek realitásait és veszélyeit is 253
