Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)

Móricz Zsigmondig ér a sor.” A Bécsi Magyar írás rövid művészeti vitája után a kép tovább töredezik. A pozsonyi Tűz irodalmi ankétja hangsúllyal Kassák tízes évekbeli költői értékeiről és mozgalmáról szól megbecsülően, a hazai sajtóban az általánossá vált gúnyolódások közepette már az avantgarde korabeli teoretikusa, Hevesy Iván is úgy véli, „Kassák költészetében egy folyton erősebben elhatalmasodó formai és világnézeti dekadencia mutatkozik”, képarohitekúrája pedig nem több, mint „ingatag, testetlen metafizika”. Persze, az avantgarde sorsa egyelőre a Bécs—Berlin—Weimar térségében dől el, s a baloldali mozgalmak ideológiai térképén lassan kirajzolódnak a kommunisták frakcióharcának körvonalai.

Elfogulatlanabb közelítésben ma már nyilvánvaló, hogy Kassák a forradalmi- ság és a megújulás eszméjének körein belül maradt akkor is, mikor 1918—19 eseményeinek tanulságait levonva odahagyta — a Mérleg és tovább számvetését idézve — „politikai járszalagnak fölhasználható pátoszát”, szívósabb, az egyént a történelem alakítására alaposabban felkészítő munkába kezdett, „egy agitatív akarat új erőfölgyülemléséről”, a modern művészetek sajátosan értelmezett didaktikus szerepéről gondolkodott. Az expresszionista eszményekkel történő szakításában meghatározó, hogy az „elvált az objektív tárgyszerűségtől, nincs érzéke a realitások iránt” (Ivan Goll), kora — benne saját — produkcióit a világszemlélet kiegyensúlyozatlansága, a teljes labilitás, a konstruktivitás hiánya miatt érzi sikerületleneknek, azaz „mai eredményeink, nem is művészet” (Jegyzetek az új művészethez). Nem csoda hát, ha a diktatúra emlékét fanatizáló Komját-kör, de még a maisták bal szárnyán hangadó Barta Sándor is „a réginél is speciálisabb és for- malisztikusabb l’art pour l’art-ba” süllyedéssel vádolják Kassák útkereső té- pődését — ezen a fórumon nem látva már esélyt a kommunista eszmék terjesztésére, az osztályharc újjáélesztésére. Barta, Uitz és Újvári Erzsi kiválásával immár a közvetlen rokonság hagyja el a szerkesztőt, s vannak pillanatok, mikor a magyar társadalom megváltásának távlatos reménye e körökön kívül és belül személyeskedő perpatvarokká zsugorodik.

Kassák lehetőségei ebből a szorításból mostmár egyértelműen a nemzetközi mozgalmak, a Bécsből jobban követhető és kiépíthető műhely kapcsolatok felé jeleznek. Személyes vagy szétszóródó munkatársainak kapcsolatai révén nem csak ő jut jeles avantgarde irodalmi és képzőművészeti produkciókhoz, de saját művei is bejárják a nagyvilág fórumait. Első monográfusa, Gáspár Endre Kassák Lajos az ember és munkája című kis bécsi könyvecskéjében olyan lapokat említhet a költő publikációi között, mint a berlini Sturm, a New York-i Secession és Broom, a párizsi L’esprit nouveau, a lyoni Manométre, a bukaresti Contimporanul, a belgrádi Zenit, a hágai Styl, az antwerpeni Hét Ovenicht vagy a brüsszeli Ca ira. Informáltsága és aktivitása lassan csak a legnagyobb avantgarde teoretikusok lendületével mérhető. A Németországba kerülő Moholy-Nagyon keresztül a kor leghíresebb kísérleti műhelyével, a Bauhaus-szal erősödnek meg kapcsolatai. Ebben a szituációban két, egymástól látszólag független munkája alapozza meg évekre-év- tizedekre művészetét: a Válasz és sokféle álláspont című röpiratra a magyar baloldali mozgalmak felé, s egy úttörő, az egyetemes kultúrának szóló vállalkozás, az Űj művészek könyve.

A Válasz és sokféle álláspont önigazolás és a munkásmozgalom elkövetkezendő feladatainak kassáki értelmezése is egyben. „Az akuttá vált forradalomban és a minden értéket elsöpörni készülő ellenforradalomban” a szellemi önállóság megőrzése, az alárendeltségi szerepek elkerülése az egyetlen méltó intellektuális cselekedet. S az „örök forradalmiság” elméletéből a tízes évek harcai során leszűrt tanulság: kommunista világot építeni, de egyetemesen, a konkrét feladatok mögött nem feledve a be nem teljesedett végcél igézetét. Az elvont gondolatokat ekkorra már hajlékonyabbakká és gyakorlatiasabbakká teszik a készülődő szürrealizmus pszichologizáló megnyilvánulásai. Különösen fontos ez Kassák esetében, aki lélektan és logika paradoxonaiban húszas évekbeli költészetének igazolását látta, az egymástól távolra húzódó képek, a fölerősödő szubjektivizmus, a lelkiállapot rögzítésének természetes elvi fedezetét. A háttér a proletariátushoz fűződő viszonyának újfajta, hangsúlyozottan didaktikus-morális megközelítését vetíti előre: „Ügy Iát252