Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)

grandiózus vállalkozásában találkoznak, hogy ideológiai-művészeti ellentmondások, egy Kassák lényétől idegen kaotikus kompozíció révén a történelmet tükrözzék, monumentális emléket állítsanak, s búcsúzzanak mindattól, amit a magyar mozgalom ott és akkor jelentett. A megannyi véglet együttes jelenléte, a vállalkozás arányai szükségszerűen sűrítik e műbe a korszakhatárt, melyet a költő már bevezetőjében felismert. „Mikor ezt a könyvet az olvasó elé adom — írja —, úgy érzem 34 esztendős életemmel eljutottam íróságom első stációjához. Ez a könyv megcsiszolt tükre világszemléletemnek és egyben summája eddigi munkásságomnak.” Megítélésekor mindazok az írói erények és fogyatékosságok szerephez jutnak, melyek Kassákot az Örömhöz féle versektől a 0X0 = 0-ig, az első számozott versekkel rokonítható dadaista kompozícióig termékeny pályaszakaszán jellemezték.

A művet csak az utólagos költői szándék sorolja az eposz műfajába, s azzal, hogy „új műfaja a szimultán, kollektív történetnek”, nehéz feladat elé állította az irodalomtörténészeket. Sokáig prózaként hirdeti a Ma, a Bécsi Magyar Újság, a Magyar Írás és Bosko Tokin fordításában a jelentős szerb lavantgarde lalp, a Zenit. De erről tanúskodik a szerzőnek Mihályi Ödönhöz, a Ma csehszlovákiai terjesztőjéhez írt levele is: „Nekem itt most megjelent a Misillo királysága című regényem második kiadása — írja Kassák — és most van sajtó alatt az Eposz 1919-es c. regényem. Azóta már megírtam hozzá a mai otthoni világ képét is és körülbelül 130 oldalas könyv lesz belőle.” Ugyanezt ar bizonytalanságot jelzi Hevesy Iván tanulmánya: „Nagyon nehéz volna megmondani azt, hogy mihez áll közelebb, a lírához vagy az epikához.” A kortársi líra véleményét Szabó Lőrinc szellemes paradoxonba reprezentálja, miszerint a mű „próza, mely 100 vagy 200 versből áll”. Ez a műfaji bizonytalanság, a lírai és epikai szándék változásai a túlzott expresz- szivitás általános esztétikai fogyatékosságaival kiegészülve jelzik a Máglyák énekelnek eddig kellően meg nem fogalmazott hiányosságait, melyek a mű geneziséből és szerkezetéből is kiolvashatók.

Azzal, hogy Kassák a forradalmat akarta megénekelni, önként kínálta magát a hármas szerkezeti egység: az érlelő idők, a Tanácsköztársaság és a terror egymásutánja. Döntő szerepet játszik a szerkezet alakulásában az tény, hogy már a bukás tudatával alakítja ki a költő műve végső formáját. Ez teszi szükségessé a még itthon elkezdett alapszöveg, az 1919 Eposz dinamizálását, hisz az eseményekre roppant súllyal nehezedik a vég, eltolódnak a természetes arányok. Ezt az arányeltolódást nemcsak a külső forma igazolja, hanem a mű belső mozgása is, mely a vég felé közeledve fokozatosan ejti ki magából a fel-felvillanó arcokat, csorbítja ki a forradalom kritikájának élét, hogy a terror hatalmas víziójában egy arc nélkül vonagló országra szabadíthassa rá a Gonoszt megtestesítő darutollasokat. A felstilizált, végtelenbe növesztett embertelenséget a fel-felpislanó öregasszonyi jóság kontrasztjával érzékelteti, s a temetési jelenet megformálásában csöndesíti vészjósló nyugalmi állapottá. A mű belső egyenetlenségei különösen a lírai figurák mozgatásában szembetűnőek. A fiktív hősnek induló szakállas ember egyre inkább a költő életrajzi vonásait és ideológiáját kölcsönzi, a terror idején azonban már nincs jelen, holott eddig az ő szemével is láttatta Kassák az eseményeket. Ugyanakkor a költői én első személyben is megnyilatkozik, mikor otthon maradt anyjához fordul az emigrációból. A csöndes ember prózájának beiktatásával pedig egy motiválatlanul lebegő harmadik személyt teremt a rémuralom forgatagában, aki a szakállas emberrel és a költői én-nel is érintkezik, de egyikhez sem köthető.

Minthogy „elveszett forradalmi csatából való menekülés első visszapillantó gesztusa volt ez a hősköltemény” (Bori Imre), természetszerűen érintkezett az objektív események főbb vonulatával. Így a valóság és a mű valóságának összefüggései szorosabbak, meghatározóbbak, mint egyébként. Ezt a valóságélményt nemcsak a történelmi tények jelzésének szintjén (május 1-ji ünnepségek, a ludovikásök lázadása, külső erők támadása stb.) ragadhatjuk meg, jelen van a költő életrajzi motívumaiban és a forradalom idején hirdetett nézeteiben, a forradalmi tömegek és a vezetés kritikájában. A mű ideológiai hátterének vizsgálatakor viszont annak is tudatában kell lennünk, hogy a Máglyák énekelnek — Fülöp László elemzéséből idézve — „tárgyi világát, valóságanyagát odakötötte a történelem téridejéhez, másfelől

244