Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
ACZÉL GÉZA A bécsi Kassák Van valami jelképes abban, hogy Kassák a teljes emigráció és az újraszülető Ma színhelyéül Bécset választja. A költő Wiedner Krankenhaus-i betegeskedését, a „szürke vasteknőkön fekszünk összekeverten” (5. vers) fizikai és lelki összeomlását meglehetősen hamar kiheverve már 1920. május 1-én megjelenteti (Moholy—Naggyal együtt szerkesztve) lapjának első bécsi számát. Mint visszaemlékezésében jelzi, „nem volt célzatosság nélkül a megjelenés dátuma”. Hangsúlyozni kívánta a magyarországi események vállalását, ugyanakkor törvényerőre emelte a Ma köre és a hivatalos forradalmárok közti ellentéteket, melyek a forradalom gyakorlatában végsőkig éleződtek. „Két határozott lehetőség állt akkor az iróemigránsok előtt — írja Az izmusok Magyarországon című munkájában — vagy a párt funkcionáriusai, hivatásos forradalmárok lesznek, vagy csatlakoznak a Ma körül kialakuló mozgalomhoz.” S bár a lap első bécsi számaiban — a szükségszerű hangváltáson kívül — a magyarországi előd vonalát látszik továbbvinni, helytelen lenne az aktivista Ma folytatását látnunk benne. Megtévesztő lehet, hogy a Ma első számai még sok Magyarországról hozott anyagot tartalmaznak, melyek a forradalom idején vártak publikálásra (Kassák: Márciusok, Mácza: Teljes színpad, egy Uitz-szám részletei stb.). A Ma megváltozott helyzetéről, Kassák nézeteinek módosulásáról nem ezek a művek tudósítanak hitelesen, hanem a költő első bécsi röpiratai: a kétnyelvű An die künstler aller Länder! és a Levél a magyarországi ifjúmunkásokhoz! Előbbi két reális felismerésre épül, melyek hosszabb távon meghatározzák a Ma tájékozódását, Kassák irodalmi és ideológiai tevékenységét. Ügy mint a gyökeresen megváltozott politikai helyzet észlelése („1920-ban túl vagyunk a merőben romantikus magasabbra kívánkozá- son”), valamint a csak jóval később realizálódó program, „a tragikus idők felérzése és értelemmel megvilágítása a vajúdó időbe”. A kassáki kollektív ember-eszmény a forradalom bukásával nyer végső igazolást, s mikor a Máglyák énekelnek a Tanácsköztársaság kritikájának is hangot ad, abból az idealista meggondolásból teszi, mely az eseményeknek csak a szubjektív feltételeivel számol. A ibécsi nézőpontból azután végleg elmerül a forradalmi aktivitás lehetősége is, szélsőségesebb, szubjektivebb irányba vált a kassáki koncepció — részben a korábbi kételyek beigazolódásának, részben az emigráció gyökértelenségének hatására. „Szerintünk — írja említett röpiratában Kassák — minden osztálykiszolgálás a mai rabszolgás társadalmi forma egy újabb variánsát készíti elő. A régi osztály helyébe nem akarunk újabb osztályt segíteni az ember fölé. Minden osztályuralommal szemben a győzedelmes individuumok közösségét és minden álLammorállal szemben a kollektív etikát hirdetjük.” A Levél a magyarországi ifjúmunkásokhoz! ennek a művészileg termékeny, okfejtéseiben viszont erős szubjektivizmusba forduló pályaszakasznak előkészítése, a forradalmi élmény fölcserélése egy ihletettségében szűkösebb, áttételesebb, alkotói periódussal. „Az igazság emberének — írja itt — nem a világot kell megváltani, hanem önmagát.” A tételhez kapcsolódó írói arisztokratizmus, a terror elutasításának gondolata már tartósan helyet kap Kassák alkotói-szerkesz- tői szemléletében, a költőnek a munkásmozgalomhoz fűződő viszonyában. A kassáki pálya legjelentősebb fordulatát az 1919-es magyarországi események — a győzelemre vitt forradalom és a kiábrándító bukás élményanyaga — jelentik. A nagy politikai fordulatok, a kedélyállapot szélsőséges hullámzása, örömóda és jeremiád szólamok összeborulása, a honi lét és az emigráció a Máglyák énekelnek 243
