Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
Kialakul. Ezt maga is megértheti végre. Hiába prédikálok? Finoman. Rárakódik. Mint a kristály. Belsőleg, (kiindulnak) (sötét) (Ugyanaz a tér, a Tiszt beszélget a rokonokkal) NEVELŐAPA Nekünk nincs semmi kérésünk ... ANYA Hogy-hogy nincs kérésünk? NEVELŐAPA Ágikám, galambom, most ne tartsuk föl a százados urat... Ugye, százados? TISZT Százados vagyok. NEVELŐAPA Na, látod Ágikám. Nem őrmester. Nem lehet ide-oda rángatni. ANYA De ki rángatja ide-oda? NEVELŐAPA Jaj, Ágikám, ne akadékoskodj. Látja, (századoshoz) ilyen. Mi csak éppen erre jártunk ... ANYA Te csak mindig rosszat akarsz a gyereknek. NEVELŐAPA De mért akarnék rosszat? Ilyeneket mond. Tízéves kora óta ismerem. Mért akarnék rosszat? ANYA Sose szeretted. NEVELŐAPA Kérem, ez botrány. Az életemet áldoztam föl értetek. (Tiszthez) Az életemet áldoztam föl értük. (Anyához) Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? (Tiszthez) Hogy lehet ilyen kegyetlen? TISZT Mit akarnak? NEVELŐAPA (Anyához) A legnagyobb szerelemben is ő volt a fő szempontunk, nem? (Tiszthez) A legnagyobb szerelemben is ő volt a fő szempontunk. TISZT Milyen szerelem? ANYA (mindig magának méltatlankodik) Legnagyobb szerelem! Lajos, hát szállj már egyszer magadba! Legnagyobb szerelem. Annyi volt, hogy elcsábítottál, én meg vakon mentem utánad, mint a holdkóros. NEVELŐAPA Elcsábítottalak? (Tiszthez) Most azt mondja, hogy elcsábítottam. (Anyához) Én nem akartam, hogy elválj. ANYA Kiforgattál az egész mivoltomból. Rám se lehetett ismerni. A zsigereim- ből, az egész burkomból! Ugyan, mit érdekelt téged a gyerek. Szegény Béla. NEVELŐAPA Akkor azt mondtad, sosem találkoztál ilyen emberrel. (Tiszthez) Azt mondta, sosem találkozott ilyen emberrel. ANYA Megsínylette. Azt se akartad, hogy magamhoz vegyem. NEVELŐAPA Hát sárkányt vettem neki, kisautót, képeskönyveket! ANYA Ajándékok! Magadhoz akartad édesgetni. Az volt a szerelem, hogy én vártam rád, éjszakáról éjszakára, míg te, ki tudja milyen nők ágyában henteregtél. Ez volt a szerelem. Persze, hogy megsínylette. NEVELŐAPA A végén még azt mondod, hogy téged sem szerettelek. (Tiszthez) Azt akarja állítani, hogy őt sem szerettem. ANYA A gyermeki lélek nagyon érzékeny. Akkor nem figyel az ember ilyenekre, nem is figyelhettem, leszedett a lábamról. Most itt a végeredmény. NEVELŐAPA De milyen végeredmény? Hogy katona? Mindenki katona, nem, százados úr? Most már belehal? Ezen kár izgatnod magadat. Ágikám, ne tartsuk föl a százados urat. Gondolhatod, hogy neki is rengeteg dolga van, nincs ideje a mi őstörténetünkkel foglalkozni. ANYA Őstörténet. Neki őstörténet. Jó, hogy nem azt mondja, hogy semmi közünk egymáshoz. NEVELŐAPA De ki mondja, hogy semmi közünk egymáshoz? (Tiszthez) Most azt mondja, semmi közünk egymáshoz. (Anyához) Éppen azért vagyunk itt. Most is rohanok, otthagyom a munkámat, a mezei munkák kellős közepén, de én vagyak a részvétlen. Én a lelke- met adom . . . ANYA Ne add. Kértem én, hogy a lelkedet add ? Inkább egy kis emberséget... NEVELŐAPA Ne sírj, Ágikám, nem való sírni. (Tiszthez) Most sír. Én nem vagyok a gyerek apja! Én vezető beosztásban vagyok, nekem szükségem van az idegeimre. Szeretem a gyereket. De a téesz- ben nagyon nagy a felelősség. A gyerek nem az enyém. Hogy értse a százados úr. Exportra gyártunk, alig tudtam ellógni. Most van a munka dandárja. De mindig úgy bántam vele, mintha a sajátom volna. Én a tagokat is keményen fogom. Ez az én elvem. Mit akar ez az asszony? Hogy szívinfarktust kapjak? Ismer engem. Én teljes erőbedobással dolgozom. A gyereknek van rendes apja, sebész, Pesten. De én nem akartam a nyakába varrni, pedig az ő gyereke. Most közel lakik hozzánk. Persze, hogy hozzánk jár. Mért? Ez is az ő otthona. És melléküzem- águnk van, el sem tudom mondani, mennyi gond. Villát építettünk neki. Hogy legyen hol laknia, ha kijön a katonaságtól. Ezért vagyok gazember? Min16
