Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
dent olcsón, kéz alatt megszereztem. Már a kerítés is megvan, absztrakt mintás, biztosan látott már olyat a százados úr. Magamnak építem? Kötelességem volna? Bármikor le is buktathatnak. Hogy minden elvált szülő gyereke nehéz sorban van? Nem tehetek róla. Akikor jó volt a szerelem. Igyekeztem. Most nem tudok neki ripsz-ropsz egy autót is venni. Azt akarják. ANYA Mert sajnálod tőle. Legszívesebben azt venné, ha benn tartanák. Hogy ne kelljen azt a koszos Trabantot megvennie neki. Ó, hogy hova tettem a... fejemet! NEVELŐAPA Mindenki a saját múltját bánja. A százados úr is biztos tudna mesélni nekünk egyet s mást. Ö is ember. De bírja. Mindenki bírja, mert bírnia kell. Igaz, százados úr? TISZT Panaszkodott a fiú? NEVELŐAPA Nekünk nincs semmi kérésünk. Én tudom, mire gondol a feleségem. ANYA Tudod, tudod, te szerencsétlen. Hát minden anya küzd a gyerekéért. NEVELŐAPA Látja, ilyen. Tudom mit akar. Nem bírja el, hogy a fia katona. Azt hiszi, ötéves. De nem ötéves a Bé- luska, Ágikám, nem ötéves! (Tiszthez) Hát nem ötéves az a gyerek! Azt akarja, hogy kíméljék. Ne kelljen söprögetnie, őrségbe mennie, szolgálatban lennie. Ne kelljen nehéz gyakorlatot végeznie. Adjanak neki vécépapírt a mezőn is. Az élet nem ilyen, Ágika! Hogy szabadon jöjjön-menjen ... szóval, hogy pátyolgas- sák, diétát kapjon, mert nem bírja a zsíros húsokat. Hát, anya! Ez még érthető. Tudom én, mit akar. TISZT Én ezt nem tudom elintézni. NEVELŐAPA Hát tudom én! A nyakamba akarja varrni az egészet. TISZT A katonaság katonaság. Éppen az használ neki, ha gatyába rázzák. NEVELŐAPA Megmogyorózzák ? TISZT Nem kínozzuk őket, higgye el nekem. Az ezredes bajtárs is azon van. Csak, hogy kialakuljon. Mint a kristály. Belsőleg. Nem akkor lesz ember? Ez az igazi emberség. Mi is sokmindenen átestünk. Ez a fiatalság. Tartás, összefogottság. Belsőleg. ANYA (rátámad a férjére) Miket beszél összevissza? (Tiszthez) Hát én is azt akarom! Éppen azért. Ez egy szerencsétlen gyerek. Nem tehet a szülei, illetve a mi hebehurgyaságunkról! Nem is eszmélt! Csak a bújkálás, a szerelem! Hogy szerettem ezt a férfit, százados úr! Gondolná? Éppen ezt akarom! Egy ilyen kövér embert! Nem is tudom, mit szerettem rajta! Hogy rendet teremtsenek a lelkében. Egy zűrzavar a feje. Nyegle, lehet. Hanyag, lehet. De milyen volt az anyja? Meg az anyja elcsábítója! Dehogy akarom, hogy pátyolgassák! Hol van az a szerelem? Kiöregszünk belőle, százados úr! Csak ne maradjon a lelkében seb. Ez az én férjem, azt mondja meg? (Kantinosnő a tapétaajtón át betaszajtja Csiszárt) KANTINOSNŐ Na. Ez olyan nagy ügy? Itt van. (Tiszthez) Ezeknek nincs szívük. (egy poharat nyújt a tisztnek) Magának meg itt van ez a vodka. (Többieknek) Szereti a vodkát. (Anyáékhoz) Reggelig rimánkodhatnának neki. TISZT Na, de Rebarbara ... KANTINOSNŐ (kezébe nyomja a poharat) Igya csak. (A tiszt fölhajtja) Na, jó? (Anyáékhoz) Tíz percük van, mert jön az ezredes. (Tiszthez) Hagyja már őket magukra, (kihúzza a tisztet. A szülők Csiszárnak esnek, a priccsre döntik valósággal) ANYA Megvan mindened? NEVELŐAPA Megvan, mért ne lenne. ANYA Nem téged kérdeztelek. — Egyél. (A szatyorból sült csirkét, szalámit, csokoládét, narancsot, kétszersültet, sajtot, üvegben levest, epret, füstölt tarját, csülköt, ropit, tartármártást kis edényben, bort, sört rángatnak elő) NEVELŐAPA Mi van? ANYA Mi van, mi van? Ügy förmedsz rá, mint egy őrmester, (kanalazza a fiú szájába a levest, az szinte kifeszítve ül) NEVELŐAPA Csak kérdezem. ANYA Ne kérdezd. Most eszik. Mit kaptok reggelire? (Csiszár mondaná, de kanalazzák) Jól van. Csak bólints. Dzsúzt? Kakaót? Tojásrántottát? Csak bólints. (eteti) Ugye, jó? Borda-leves. Megsózzam? Vegetát is tettem bele. Éheztek, mi? NEVELŐAPA Mért éheznének? ANYA Most ne zavard. Persze, hogy éheznek. Látod, hogy fal. Szegénykém. (sült csirkét nyújtja, eteti) (férjének) Adj neki tartárt is, ne tátsd a szádat. (a férj kanalaz) NEVELŐAPA Sokat gyalogoltok, mi? ANYA Gondolhatod. Alig áll a lábán. 17
