Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Csiki László: Az énekes halott (vers)

Tükör előtt az arcom újra, a munkahelyi műmárvány mosdóban, és esküszöm: ragyog.

Szégyellem, tehát hallgatok. A tükörben régtűnt alakok. Vállszíjak, bőrtokok — úgy jönnek elő a foncsoron, fordítottan, akár egy hadgyakorlat miatt kiürített erdélyi iskolából, elmondhatatlanul. Dörren az ajtó utánuk. A térkép fellángol.

És látom mészárszék előtt, sorban barátaimat: egymásból vágnák ki már a fejadagjukat.

Tompa késként villan a szemük.

És íme, a hős is arra jár. Fütyül.

Másik énekel, némelyik ugat.

Akkor, a budin, végre elsírom magam.

Bársonyomra folyik a könnyem. Dolgozom.

Ilyen vagyok ma: nem néma, csupán szótalan.

Ajánlás

Mondottam mindezt, vigaszul, magamnak, sötétben, fényben, 1984. július 7-én.

Visszaforgott az a nap. Körmöm alá vert tompa tűvel lejátszom újra nyűtt lemezem Utassy József barátomnak.

1986-nak is mindjárt vége van.