Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
BAKAI Maga ne szóljon bele mindenbe. KANTINOSNŐ Nem kell az ital? Visza- szaviszem. (menne ki) BAKAI Ne csinálja itt a cirkuszt. KANTINOSNŐ Maga csinálja, nem én csinálom, (huzakodnak a tálcán) TISZT Üljön már le egy percre. KANTINOSNŐ Nekem arra nincs időm. Harminc katona vár. Maguknak is benőhetne a fejük lágya, (kimegy) Hát emberek maguk? TISZT Dehogy vagyunk emberek! Ki mondja ezt? (iszik, koccint Bakaival) Bevernék a pofájukba, őszintén, nem értelek, Bakai. Nem voltál te ilyen, (belejön) El kell kapni őket. A farkuknál fogva fölakasztanám valamennyit. Sápkórosok. Lézeng rajtuk az egyenruha. Meg kell mogyorózni őket. BAKAI Én is azt gondolom. TISZT Ezt nem gondolni kell, barátom, hanem csinálni. Nem beszélve arról, hogy engem is lekapnak. A mi századunk a legszarabb. Enyhén szólva. De te még a saját nőidet is elfelejted. Na, mindegy. (hirtelen kimegy, Bakai áll magában, leforrázva. Kantinosnő bejön) KANTINOSNŐ Na, ezt jól megkapta. Ez a maga barátja. BAKAI Semmi köze hozzá. KANTINOSNŐ Csak kiviszem a piszkot. Vagy hagyjam itt? BAKAI Nem. Csak engem hagyjon itt. KANTINOSNŐ Eljárt maguk fölött a nyár. Van ilyen. Csak nem akarják észrevenni. BAKAI Maga fölött a tavasz ragyog. KANTINOSNŐ Ezt szépen mondta. Egy költő veszett el magában. De ki költő lesz, ki őrmester. BAKAI Megvallom, nem vagyok kíváncsi a pályaalkalmassági tanácsadására. KANTINOSNŐ Hát, egy kicsit későn is volna már. IRODISTA (belép, biccent) Őrmester bajtárs ... BAKAI Maga menjen ki. IRODISTA Igenis, őrmester bajtárs. (kisiet) KANTINOSNŐ (tálcával az ölében leül a priccsre) Minden húsz évben egy új háború készül. No, nem a világban. Az emberekben. Nem az emberekben. A férfiakban. BAKAI Megkímélhetne a filozófiájától. A nők filozófiája különben is egy dolgon alapszik. KANTINOSNŐ A férfiaké még egyen. Alig láttam férfit, aki elviselne egy nála húsz évvel fiatalabb férfit. BAKAI Kantinfilozófia. KANTINOSNŐ Van tapasztalatom. BAKAI Én ezt nem hangsúlyoznám any- nyira. KANTINOSNŐ Mért? Szégyen, hogy éltem? Maguk is csak ezen rágódnak. Pedig az élet egy folyamat. Mondtam már? BAKAI Gondolom, ötezerszer. KANTINOSNŐ Annyiszor nem is láttuk egymást. BAKAI Szerencsére. KANTINOSNŐ Nem tudják lenyelni a békát. Pedig csak hukk — ennyit kéne tenni, és már lent lenne. Sokkal jobban éreznék magukat a bőrükben. Most meg csak a pofájukat vizsgálják a tükörben, mennyit öregedtek egy nap alatt. BAKAI Nincs is tükör. KANTINOSNŐ Még egy ránc. Még egy bemélyedés. Ahelyett, hogy örülnének, hogy bölcsebbek lehetnek. De nem. Az istennek sem! Kakaskodni, legénykedni! Egy ilyen szemétdombon! BAKAI Kérem, függessze föl tudományos előadását a szemétdombról, ahol mellesleg maga is éldegél, nem is a legrosszabbul. KANTINOSNŐ Pedig ez tudományos kérdés. Fiatalságuk elveszett erejét parancsszavakkal pótolják. Majmok. Han- dabandáznak. Ha látná magát, őrmester úr ... BAKAI Mondom, hogy nincs tükör. KANTINOSNŐ Majd szerzek egyet. Nekem van a hálószobámban. BAKAI Akkor a hálószobájába kell lefáradnom, hogy igazából lássam magam? KANTINOSNŐ Nem ragaszkodom hozzá. Láttam elég j éger alsót. BAKAI Gondoltam, anélkül kellene megjelennem a partin. KANTINOSNŐ Nem akarok meztelenül sakkozni. — Tudja, mért nem bírja maga ezt a Csiszárt? Egyiket se bírja, hiszen fiatalok. De ezt különösen nem állhatja. BAKAI Maga talán igen? Nagyon el tudom képzelni... KANTINOSNŐ Magának már a fantáziája se a régi, őrmester. Alpári, hogy finoman fejezzem ki magam. BAKAI Majd magától tanulok költészetet és filozófiát. Rám fér. 11
