Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
ra! (Kantinosnö feje jölbukkan) KANTINOSNÖ Mi van, őri? BAKAI Hozzon valamit. És ne őrizzen. KANTINOSNÖ Jó. Tiszteltetem a mamáját. (betolja az ablakot) BAKAI Ez mindig ilyen. Bizalmaskodik. TISZT Biztos lefeküdtél vele. BAKAI Dehogyis! Hova gondolsz? TISZ Oda. Másképp nem szemtelenked- ne. Mért, nem férne bele a tervbe? BAKAI Ne hülyéskedj, öreg, mint a csataló. TISZT Na, na . .. Negyvenöt, ha van. (A tapétaajtón bejön a kantinosnő, tálcán sört hoz, kispoharakban vodkát. Teszi magát, de fölényesen) KANTINOSNÖ Vedelnek, mi? TISZT Maga nem iszik? KANTINOSNÖ Én szolgálatban vagyok. BAKAI Tegye már le azt a tálcát. KANTINOSNÖ Tegyem le? Hát hova a nyavalyába? Semmi dolga, de olyan kuplerájt tud csinálni, hogy nincs egy tenyérnyi hely se. (rakosgat az íróasztalon) TISZT Nem Rebarbarának hívják magát? KANTONISNÖ Magának úgy is jó. Na, igyanak. TISZT (fölkel, iszik, Bakai is) Na, hogy legyen boldog. KANTINOSNÖ Az az idő már elmúlt. Én már csak szalutálok, (megy kifelé) Kit kell megmogyorózni ? BAKAI Nem magát, azt gondolhatja. (kiinti) KANTINOSNÖ Pedig arra várok. Tökász. (kimegy) TISZT Hazudsz te, Bakai. BAKAI Gézám, hát megmondanám! TISZT (visszaheveredik) Na, mindegy... Kimegy belőlünk a szufla. Néha úgy érzem, mintha egy nagy tömlő volnék, amiből lassan kiereszt a levegő. Pffüü... Te nem érzed? BAKAI Hát, én még nem panaszkodhatott! ... (pohárral a kezében a prices mellett áll) TISZT Nem arra értem. Az egész ... Te, emlékszel arra a kis könyvtárosnőre, aki a szomszédban teniszezett? Vagy tíz éve. BAKAI Sadán volt. Tizenkét éve. TISZT Mindegy. Gyönyörű nő volt, nem? BAKAI De. TISZT Te is? BAKAI Haragszol? TISZT (nagyot nevet) Ne marháskodj! Még jó, hogy nem vettem el feleségül. BAKAI Az ember fiatal korában mindenkit el akar venni feleségül. TISZT (felül a priccsen) Na, és a Jan- kovszkyné? Tudod, az a nagymellű, a Csárdában szolgált ki. BAKAI Egész kis melle volt. TISZT (nevet) Annak? Hát nem láttam ki alóla! BAKAI Akkor te összetéveszted. Az a Balázsné volt a Harisnyagyárban. TISZT Dehogy tévesztem össze! Hát nem vagyok hülye! A Balázsné csak a parkba jött el. BAKAI Akár a parkba, de annak volt olyan nagy dudája. Ez deszka volt. TISZT Semmire sem emlékszel. Na, és az a mahagóni színű? BAKAI Mahagóni? TISZT Jaj . .. Árnyalt vörös. Az uszodás lány. BAKAI Azt én nem ismertem. TISZT Nem ismerted? Nagy szeme volt. . . BAKAI Majdnem mindegyiknek nagy szeme volt. TISZT A bikinije fölött volt egy lencse. BAKAI Nem a vállán? TISZT (fölkel, utánoz) Ilyen ringatózva járt. BAKAI Ahá! Az a hosszú combú! TISZT Egész kis lába volt. Ekkora volt (mutatja, hogy pici) a lábfeje. BAKAI Egy 'retikült vettem neki. TISZT A strandon! BAKAI A moziban találkoztunk vele. TISZT Asztalos volt az apja. BAKAI Nem buszsofőr? TISZT Mindig fagylaltot evett. BAKAI Meg halászlét. TISZT Élénkvörösre rúzsozta a száját. BAKAI Az nem hordott melltartót. TISZT Rohant az utolsó vonathoz. BAKAI De az fekete volt. TISZT Mahagóni. BAKAI Erre megesküszöm. „Lényegében” fekete volt. TISZT Jaj! Az más! Te a Juditra gondolsz! BAKAI Hát kire gondolnék! TISZT Az más! Az festette magát! Ez eredeti volt. Mindenütt mahagóni. KANTINOSNÖ (farral betolja az ajtót, italt hoz) Döntsék már el. Hogy mije volt fekete? Jellemző. Csak ezen jár az eszük. 10
