Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Szakály Sándor: A "hadüzenet" - egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára
A megbeszélésről Bárdossy László és Bartha Károly a kormányzói döntés ismeretében sietett a sebtében összehívott minisztertanácsi ülésre. Mint ismeretes, a minisztertanács 1941. június 26-i rendkívüli üléséről két jegyzőkönyv-variáns maradt fenn. (A kutatók előtt az egyik mint a Bárdossy-, a másik mint a Bárczy-féle variáns ismert.2) A Bárdossy-féle jegyzőkönyv — pontosabban a „Bárdossy László lemondásban lévő miniszterelnöknek 1942. március hó első felében átstilizált fogalmazványa azon jegyzőkönyvről, amelyet Bárczy államtitkár 1941. június hó 28-án terjesztett elő” — tanúsága szerint a kormány rendkívüli ülésén a hadüzenet kifejezés egyetlen egyszer sem hangzott el. Bárdossy, miután ismertette a kormány jelenlévő tagjaival a kassai és rahói támadások tényét — Horthy és a Honvéd Vezérkar állásfoglalásának az ismeretében — a következőket mondta: „A szovjet kormánnyal a diplomáciai viszonyt már megszakítottuk. Ezen provokálatlan támadás következtében kell ma dönteni afelett, hogy hadiállapotban lévőnek tekintsük-e magunkat Szovjetoroszországgal. Nézetem szerint ezen légitámadás új helyzetet teremt, amellyel szemben azonnal reagálnunk kell. Nézetem szerint ki kellene mondani azt, hogy e támadás következtében hadiállapotban lévőnek tekintjük magunkat Szovjetoroszországgal szemben.” Bárdossy felszólalását Bartha Károly honvédelmi miniszteré követte, ő — aki szintén résztvett a Horthynál tartott megbeszélésen — azt a véleményét fejtette ki, hogy azonnal reagálni kell a szovjet támadásra és saját repülőkkel megtorolni azt. A hadiállapot kérdéséről a következőket mondotta: „...miután Szovjetoroszország részéről indokolatlan és provokálatlan támadás érte Magyarországot és így hadiállapotot idézett elő ellenünk, mi is hadiállapotban lévőnek jelentjük ki magunkat.” A továbbiakban Bartha azt is hangoztatta, hogy egyedül „mi nem veszünk részt a háborúban” — a román és a szlovák állam hadseregei ekkor már jelentős erőkkel harcoltak a Szovjetunió ellen, a finn hadsereg is bekapcsolódott a harcokba és Olaszország is hadat üzent a Szovjetuniónak! — annak ellenére, hogy a bolsevizmus elleni harcot legkorábban Horthy Miklós hirdette meg. A minisztertanácsi ülésen résztvevő miniszterek3 osztották Bárdossy és Bartha — ezzel Horthy Miklós kormányzó — álláspontját. Mindössze Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter volt az a kormány tagjai közül, aki a hadiállapot beálltának bejelentését túl korainak tartotta — elvileg ő sem zárkózott el előle! — és úgy vélekedett, elégséges a magyar—szovjet határ megerősítése. Véleménye szerint meg kell várni amíg a németek politikai vonalon (is) kérik Magyarország hadbalépését a Szovjetunió ellen. A minisztertanács az elhangzott vélemények összegzése után határozatot hozott, amelyet Bárdossy a következőképp foglalt össze: „A kormány egyhangúlag elhatározta, hogy szükségesnek tartja azonnali retorzióképpen, hogy repülőgépeink még ma visszaüssenek azon támadásra, amelyet a mai napon szovjet repülőgépek intéztek a kőrösmezei robogó vonat, majd Kassa városa ellen. Megállapítja, hogy a belügyminiszter úr pillanatnyilag nem látja szükségességét, hogy már ma kimondassák az, hogy hadiállapotban lévőnek tekintjük magunkat Oroszországgal szemben, a kormány tagjainak ezen állásponttal szemben az az elhatározása, hogy a légitámadási retorzió mellett egyidejűleg kimondassák az, hogy a szovjet légihaderő a mai nap folyamán magyar terület ellen intézett ismételt népjogellenes indokolatlan és provokálatlan támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beállottnak tekinti.” Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárnak, a minisztertanácsi jegyzőkönyv vezetőjének, az 1941. június 26-i rendkívüli minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvéhez fűzött utólagos (!) megjegyzései szerint ezt a jegyzőkönyvet Bárdossy László miniszterelnök csak 1942. március 10-én íratta alá a kormány tagjaival, és azt állítja, hogy a hadiállapot azonnali bejelentését Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter mellett ellenezték még Bánffy Dániel földmívelésügyi, Radocsay László igazságügyi és Varga József iparügyi (megbízva még a kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium vezetésével) miniszterek is. A Bárczy-féle jegyzőkönyv-variáns szerint — amelynek végső kicsengése, amint látni fogjuk, teljes mértékben megegyezik a Bárdossy-féléével — az előbb említett 164
