Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Szakály Sándor: A "hadüzenet" - egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára
SZAKÁLY SÁNDOR A „hadüzenet” EGY MINISZTERTANÁCSI JEGYZŐKÖNYV MARGÓJÁRA Az elmúlt tíz évben jelentősen megnövekedett a Magyarország második világ- háborús történetével foglalkozó írások száma, önálló kötetek, tanulmányok, publicisztikai írások, visszaemlékezések igyekeznek értékelni és reális képet adni az 1939—1945 között eltelt évek eseményeiről, történéseiről. Ezek a munkák részben új kutatási eredményeket közölnek, részben az eddigi ismeretek újbóli, más megközelítésű összefoglalását adják. Ezek között a munkák között szinte alig akad olyan, amelyben ne tűnne fel a „kassai bombázás”, a háborúbalépés kérdése. A „kassai bombázás”-nak ma már kisebb könyvtárnyira tehető irodalma van hazai és külföldi történészek jóvoltából,1 de még senkinek sem sikerült ezidáig hitelt érdemlően bebizonyítania, hogy „kik is bombázták Kassát”. Írásomban nem kívánok a kassai bombázás kérdésével foglalkozni, mivel nem tudnék egyik elképzelés — német, szlovák, szovjet, román repülők támadása — mellett sem megdönthetetlennek tűnő bizonyítékokat felvonultatni. Lényegesnek tartom viszont megvizsgálni a bombázás után kialakult helyzetet, a had- balépés körülményeit, annak elhatározását, mivel több mint negyven év távlatából még ezek sem tisztázottak eléggé. Mivel ehhez elegendő forrás áll a kutatók rendelkezésére talán egyszerűbb is ezt a kérdést megvizsgálni. A legtöbb, Magyarország második világháborús történetét tárgyaló munkában azt olvashatjuk, hogy Magyarország 1941 júniusában hadat üzent a Szovjetuniónak (legújabban pl.: Magyarország történeti kronológiája III. kötet, 982. oldal, 1941. június 26-i dátummal), illetve a Bárdossy László vezette magyar kormány az érvényes törvényeket kijátszva belépett a Szovjetunió elleni háborúba (pl. Nemeskürty István: Tél, csend, hó, halál In.: Mozgó Világ 1983/7. szám) és ezzel a második világháború aktív résztvevőjévé vált. A memoárirodalomban e két állítás vegyítésére is találunk példát, egyéb pontatlanságokkal fűszerezve: „Hadüzenet ... valamivel a délvidéki dolgok után újra behívtak. Ily módon 1941 júliusában, amikor a kassai hamis repülőtámadás történt, (sic!) katona voltam. ...Sokan mondták, hogy hiszi a piszi, egy szál repülő (sic!) miért bombázná éppen Kassát? ... Mindenesetre világossá vált, hogy Bárdossy László miniszterelnök, az a megszállott, gyomorbajos őrült, a hadüzenet felé (sic!) viszi az országot.” (Boldizsár Iván: Don—Budapest—Párizs. Bp., 1982. 17. oldal.) Az előbb leírtak közrebocsátása után nézzük meg milyenek voltak a hadbalépés körülményei, mennyiben helytálló a „hadüzenet” kifejezés használata! Ismeretes, hogy a „kassai bombázás”, valamint a Kőrösmező—Budapest között közlekedő gyorsvonat „meggéppuskázása” — Rahó, Borkút közelében — után, még a nap folyamán, 1941. június 26-án rendkívüli ülésre hívták össze a minisztertanácsot, amely a kora délutáni órákban tárgyalta a váratlanul kialakult helyzetet. A minisztertanácsi ülés előtt Horthy Miklós kormányzó fogadta Werth Henrik gyalogsági tábornokot, a Honvéd Vezérkar Főnökét, Bartha Károly szolgálatonkívüli viszonyban lévő táborszernagyot, honvédelmi minisztert és a katonák után késve érkező miniszterelnököt, Bárdossy Lászlót. A kormányzónál lezajlott rövid beszélgetés tárgya a „kassai bombázás” és az annak nyomán kialakult helyzet volt. Hort.hv Miklós kormányzó, élve a törvény által számára biztosított jogokkal (1920. évi I. és XVII. törvénycikk) a Szovjetunió elleni katonai megtorlás mellett döntött, mivel a katonák — Werth és Bartha — szovjet támadó repülőgépekről adtak tájékoztatást és ez illett bele leginkább a magyar katonai és politikai vezetés elképzeléseibe. 163
