Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Büki Attila: Téli ének, Átváltozás (versek)
BÜKI ATTILA Téli ének állunk a hóesésben és nem gyullad gyufaszál csak a hó fehérsége ami megvilágít még szemnek tornyot fűszálnak hazát didergünk ázott ruhánkban mint szerelmünk a kopár éjszakában elszáll testünk melege és visszaszáll a diófára a nagy halálmadár átfúj rajtunk a szél szívünkön Bach ujja kopog és kodályi pentánon rí mint félig égett gyertyák kísérnek bennünket a fák a világváros kövein már nincs más csak hó aki jön még az is felhajtja gallérját nem emel kalapot nem néz a Holdra ha még valamire vigyáz nem más csak a lépte messze elkerüli a Dunát vacog és lapít mint falak között a járdák állunk a hóesésben szorítjuk egymás kezét és elengedhetetlen a feltörő himnusz a hó fehér kötése az átnedvesedett gyufaszál a föld a téli csönd a tornyok és a völgyek sebein a kötés a szív és a hó kötése 127
