Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Büki Attila: Téli ének, Átváltozás (versek)
az „áldjon vagy verjen sors keze” a hűség és minden kor Dunába Tiszába hulló cserepe koponyák és kardok golyók és ágyúk medre ahogy a szegénység lila királysága kémények füstje kezed és kezem szorító kötése az értelmetlen halálnak Átváltozás i. gondoltad megállítod az órát mert nem a te időd ajtókat csapkod közénk az életünkkel való kísérletezés gondoltad megállítod az órát elhajítod a kést nem hámozol és nem szeletelsz magadba szívod a színeket míg elfénytelenül minden kép és elérsz némán ahova készülés nélkül is elérnél gondoltad megállítod az órát szétszakítod a feszültségek rugóját és nem veszel tudomást semmiről kilépsz önmagadból mint odvasodó fából a szél II. most átérzem újra azt a szívverést mely visszavert megszüntette a hátralépdesést kinyittatta velünk az átváltozás kékfedelű könyvét melyből felfehérlik a gondolat virágzó fa tavaszi kertből
