Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tandori Dezső: Álomhatár és más elbeszélések
lyiken reggel ezt az írást is kezdtem, Csúcsú asztalostul költözik, Szpéró asztalostul, s a másik szoba kis ebédlőasztalán áll Pipi Néni és Poszi, Poszi kezdettől Pipi Néni mellett tartózkodott, s azért nem adtuk oda, bár nem akartunk „rovarevőt” tartam, hiába kérték tőlünk, mert Pipi Néninek kikapcsolódást jelentett, figyelem-tárgyat, azóta csaknem teljesen közömbösek egymás iránt, Papagállj! és Icsicsi a szoba közepén, a hét kalitkára merőlegesen, ekképp párhuzamosan tölti (kalitkáik így áll- ván) a délelőttöt és delet, késő delet; ezt írom, és a roncs-jellegre gondolok, mely most már az érzelmi kifejezés hányavetiségétől a mondatszerkesztés és igetartalmak pontatlanságáig terjed, egyetlen mentségem, hogy bármi oly jól kiragadható, holott a szép ív most következik, ama bizonyos madáré, melynél mindegy, mint Pilinszky mondja, hányszor verdes a szárnyával, fő az, hogy íveljen, de rögtön reggel, amikor ehhez hozzáláttam, a reggel boldog állapotában, a reggelében, mely mintha beváltana valamit az előző magányos este ígéretéből, vagyis, hogy kilencüket várnunk érdemes, hogy az álomhatár, melynek sé, jav., szélessége tulajdonképpen ismeretlen, és még mindig úgy minden nélkül, altatótlan és szeszmentesen kelek át rajta a leg- alkalmatosabban, hiába követelném az egyik állapot feloldását, hiába érezném a másik eszköziség ajánlatos mivoltát, félve, hogy nem alszom el, az álomhatár jó országba nyílik, hajnalban köd van, ők később ébrednek, egyre később, felkelés, kávézás, mosdás után még van idő, és eldőlhet, merre tart a nap, ma ezt kezdtem el, rabság állapot, az itthoni üres kezű séta ellentéte, és mindent magába épít, kimentem a vécére, leemeltem egy lemezt, tévedésből a korongot húztam elő, pedig a borító szövegét akartam olvasni, ezek üdítő olvasmányok, mert ha nem igaz is, hogy az ott a stúdiókban olyan világ, Coltrane, Dolphy, Shepp, Kirk, Rollins, Steve Lacy és a többiek világa, ez itt épp egy Bili Evans-lemez volt; ha nem is, mégis; és arról volt szó, hogy Evans igen sokféleképpen megcsinált egy-egy számot, egy-egy standardét, és lehetne egyszer egy ilyen lemez tőle stb., ez volt a meggy-szósz, de a lényeg pl., amit Armstrong mondott, ha igaz, hogy aztán egy-egy ilyesmivel mindenki ugyanúgy van, ha még egyszer akarná élőben hallani, mint ha a madárnak a fán azt mondaná: „hogy is volt ez... ?”, ez akkor annyira megfogott, most lapos, az etetés meg utána a három-négy intéznivaló tudata és ténye, a város karácsony előtti sűrűsége, a taxihiány, a tíz fok meleg, a magam ingerültsége, mely az egészet tovább fokozta, hasonlóan csitult, hasonlóan érthetetlen és nem kifejező, mégis megvan, része ennek itt, és Szpéró, ezt akartam mondani, a kalitkáján volt, a rúd-sze- repű fakanalán, ahogy hat éve üldögél már olykor-olykor ott, kezemre vettem, megnéztük Pipi Néi, jav., Nénit, beszéltünk hozzá, az ő fényképei: karácsonyi ajándék, szerencsére a vakuhoz az elemeket megvettem karácsonyra, ma csupán egy asztalt kellett hazahozni javítóból, gyógyteát venni a város összesen öt vagy hat ilyen boltjának egyikében, meghozni Éliás új kalitkáját, esetleg megvásárolni a kis ajándék pengetős hangszert, ezt az utóbbit azért kell mindenképpen elintézni, mert nem lehet, hogy épp a legszerényebb, a legmellékesebb dolog maradjon le, megfutamodás volna; kinézek a párkányra, és míg ők kilencen a nagyobbik szobában kiabálnak, a párkány s körülötte a fal, tele van verébbel; Éliás fényfürdőzik, neki megmaradt ez a hajlam-jellegű légzsákgyulladása, még sakkal jobban fullad a párás, váratlanul esős, meleg időkben, főleg télen, amikor ilyesminek nem volna okvetlenül helye, az efféle időknek, fullad,, hörög, liheg pár percnyi repülés után is, nem em, jav., nem engedhetjük szabadon tehát több órára, mint egykor, alig negyedári, jav., negyedórái vannak, neki, aki az idejével addig valóban a legkezdeményezőbben tudott mit kezdeni, majdnem annyira élénk és változatképes volt, mint lesiesd, a cinke, most ez rég nincs, meleget kap, ugyanazon a napon nem rü, jav., fürödhet és repülhet, és a kalitkája elpattant drótjait sem forraszthatjuk meg úgy, hogy addig ő szabadon van, mert súlyos kárt tesz magában annyi repüléssel, két év után végre valaki vállalta, hogy megcsinál egy új kalitkát, méret után, és ez a kalitka erre a hétre elkészült, mehetek érte, sőt, ma kell mennem érte, mert holnap, 22-én az etetés mellett még kilenc elintézni valóm van két órányi időre beosztva a városban, és még gyógyteát kell vennem, térek rá a részleteikre, egy olyan fordulattal, mint aki a saját írásába is egy nagyot rúg; milyen életem volt, kérdezi Pilinszky, idehozom a könyvet: „egyedül a szűk út kényszeríti mindig előre a széles ismeretlenbe”, ezzel 116
